A FEKETE RUHÁS NŐ
(The Woman in Black)
RENDEZTE
James Watkins
Susan Hill regénye alapján
a FORGATÓKÖNYVET ÍRTA
Jane Goldman
PRODUCEREK
Richard Jackson
Simon Oakes
Brian Oliver
Simon Oakes
Brian Oliver
FŐSZEREPLŐK
Daniel Radcliffe
Ciarán Hinds
Janet McTeer
Liz White
Liz White
A FEKETE RUHÁS NŐ
Amikor Susan Hill A fekete ruhás nő című könyve 1982-ben megjelent, a misztikus detektívregények elismert szerzője nem gondolta, hogy műve ennyi médiumban újjászületik majd. A regényből tévéjáték, rádiósorozat, színdarab készült, utóbbi ma is fut a West End színpadán, majd megírása után harminc évvel mozifilm.
A film ötletével Hill ügynöke kereste meg Richard Jacksont, a Talisman Films producerét, az általa gyártott 1995-ös Rob Roy sikere után, melynek főszerepeiben Liam Neeson, John Hurt és Tim Roth volt látható
„Kiderült, hogy meglepően nehéz A fekete ruhás nő történetét adaptálni – meséli Jackson. Éveken keresztül többször próbálkoztunk több forgatókönyvíróval, de sosem voltam teljesen elégedett.”
Aztán egy találkozó lehelt új életet a produkcióba, a legendás Hammer horrorfilm stúdió elnök-vezérigazgatójával, Simon Oakesszal, aki Jacksonnal folytatott beszélgetése során biztosította, hogy „egy kortárs nézőknek szóló, high-end filmet szeretne készíteni, mely hű marad az írónő gótikus narratívájához.” Oakes az 1939-ben alapított stúdió reinkarnációját tervezte az „intelligens horrorfilmmel”.
A produkció közben gőzerővel kereste a megfelelő forgatókönyvírót, akit végül Jane Goldman személyében találtak meg. Oakes szerint „Jane könyvében minden a helyére került. James Watkins, a leendő rendező elolvasta és szerette. Daniel Radcliffe a Harry Potter utolsó forgatási napját követően olvasta és odavolt érte. Jane-nek óriási szerepe van benne, hogy a megfelelő emberek kerültek össze.”
Egyedül maga Goldman aggódott: „Kemény feladat volt. Csodálatos a regény, melyből korábban készült már egy remek színházi adaptáció. Világos volt, hogy mivel ez egy kevés szóval elmesélt történet, a filmhez hozzá kellett adnom további rétegeket. Át kellett ültetnem a film nyelvére a moziba járók számára.”
James Watkins (Eden Lake) rendező maga is egy kísértethistórián dolgozott akkoriban, melyet nem volt képes befejezni. Amikor elolvasta Goldman forgatókönyvét, rájött, hogy minden benne van, amit el akart érni saját könyvével. Egyszerre volt ijesztő és rendelkezett a kívánt érzelmi töltettel. „Megindított, és ahogy elolvastam, azonnal tudtam, hogy meg akarom rendezni.”
A rendező és a forgatókönyvíró nekilátott a szkript újraírásának. „A korábbi verziókban sok flashback volt a fekete ruhás nővel, de a munka során képesek voltunk folytonosságot vinni a visszaidézésbe. Úgy vélem, ezzel erősebb hatást értünk el, hiszen a történet nem arról szól, hogyan lett a fekete ruhás nő az, ami. Ő nem Freddy Krueger. A főhős, Arthur története ez, aki szörnyű titkokat fedez fel, és mi az ő szemével látjuk az eseményeket.”
Richard Jackson producer számára az is fontos volt, hogy a film eljusson olyan nézőkhöz, akik nem néznek horrorfilmeket. „Próbáltuk elérni, hogy a moziba készülők elsőként vegyék számba A fekete ruhás nőt, mert olyan jól megcsinált film, hogy élvezni tudják, attól függetlenül, érdekli-e őket a horror műfaja vagy sem. És itt lépett be Daniel Radcliffe és sztár státusza, mely sokkal szélesebb közönséget mozgathat meg, vonzhat be a moziba.”
Daniel Radcliffe, mint Arthur Kipps
A film főhősének, Arthur Kippsnek a szerepére a rendező olyan fiatal színészt keresett, akiben megvan a tehetség a szomorúság és a sebezhetőség megjelenítésére a filmvásznon. Watkins számára a Harry Potter-filmek címszereplője, Radcliffe volt az ideális jelölt. „Találkoztunk Dannel, hosszasan beszélgettünk, és ugyanúgy láttuk a figurát. Ez az ifjú ügyvéd és gyászoló apa gazdag karakter Dan számára, és az eddigieknél sötétebb helyekre viszi felfedezőútra.”
Richard Jackson producer szerint ritka szerencsés együttállás segítette őket: „Daniel azonnal elolvasta a forgatókönyvet, amint megkapta, egy repülőúton az Egyesült Államokba, és ahogy leszállt, felhívta az ügynökét, és elvállalta a szerepet.”
Radcliffe számára eljött a lehetőség, hogy kitörjön a varázslófiú skatulyájából, amely híressé tette. „Nagyon, nagyon büszke vagyok Potterre. Ám most már bizonyítanom kell, hogy komolyan vehető színész vagyok, és ezt csak úgy tudom megtenni, hogy más, izgalmas szerepekben mutatkozom meg. Arthur igen összetett személyiség, csendességével együtt. Nagyon érdekes karaktert volt szerencsém általa eljátszani.”
A viktoriánus kísértettörténet műfaja szintén vonzó volt számára. „Amikor először találkoztunk a rendezővel, James említett egy Kubrick idézetet arról, hogy minden film, amelyben természetfeletti elemek vannak, bizonyos értelemben megnyugtató, mert azt feltételezi, hogy van túlvilág. Ez a fiatal férfi hirtelen elveszíti a feleségét, elmegy ebbe a furcsa házba, és egy halott nő kísértetét kezdi látni. Azért marad ott és próbál rájönni a rejtély nyitjára, mert él benne a titkos vágy, vagy ösztön, hogy megbizonyosodjon róla, a felesége jobb helyen van.”
James Watkins rendező szerint Daniel Radcliffe érettséget hozott Arthur Kipps karakterébe, és pontosan erre volt szükségük. „Nagyon elkötelezetten dolgozik. Megbízott bennem, engedte, hogy új helyzetekkel ismertessem meg mind a színjátszás, mind a szerep terén.” Watkins szerint a közönség meg fog lepődni Radcliffe átalakulásán. „Dan, mint felnőtt színész lép elő a filmben. El fog állni az emberek lélegzete, amikor meglátják az új Dant.”
„Nem hiszem, hogy láttam valaha bárkit ennyire belevetni magát egy munkába,” dicséri Jane Goldman Radcliffe munkastílusát. „Még a korai fázisban találkoztunk néhányszor, hogy beszélgessünk a karakterről, és elképedtem, mi mindent megtett, hogy belehelyezkedjen.”
Amikor Susan Hill meghallotta, hogy Radcliffe kapta a szerepet, fellelkesült. „Nem olvastam a Harry Potter könyveket, a filmeket sem láttam, de tudtam, ki Daniel – nem lehet nem tudni – és amint találkoztam vele, rögtön tudtam, ő lesz a tökéletes főszereplő.” Hill és Radcliffe találkozásukkor a kutyáikról beszélgettek - mindkettejüknek border terriere van -, és az írónőt meglepte Radcliffe joviális természete.
Hill hozzáteszi: „Daniel egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy ez nem csak egy ijesztgetős horror. Ez a történet a gyászról szól. És igaza van, komoly elemek vannak benne, és ő megértette, megragadta ezt. Ez a fiú intelligens, tud játszani, és nincs elrontva, ami nagyszerű. Nem könnyű ebben a korban, ekkora sikerrel a háta mögött természetesnek maradni. Azt hiszem, ő egyik lábbal a földön maradt, és ott is fog maradni. Egy nap, remélem, egy másik művemben is látni fogom majd.”
Radcliffe szerint Arthur Kipps olyan ember, aki „teljesen leamortizált felesége halála, és lehetetlennek tűnt számára az elmúlt négy évben normális emberi életet élni. Arthur nem képes kapcsolatba lépni az emberekkel, elsősorban fiával képtelen kommunikálni. Szereti, de nem volt ott, amikor szükség lett volna rá. Eddig nem volt képes boldog gyerekkort biztosítani neki, mert nincs meg benne a képesség a boldogságra.”
Az ifjú színész úgy véli, Kipps első megjelenése Jane Goldman forgatókönyvében mentális állapotának tökéletes megjelenítése. „Amikor először találkozunk vele, az idegösszeomlás szélén áll. Éppen borotválkozik, de én mindig azt gondoltam, azon tűnődik, hogy megöli magát.”
Radcliffe számára a legnagyobb kihívást karaktere csendessége jelentette. „Vannak pillanatok, amikor nem lehetünk benne biztosak, mire gondol Arthur. Tudjuk, hogy valószínűleg nem boldog gondolatok forognak a fejében, de hogy pontosan mi is megy végbe benne, az rejtély. Ez hagy egy kis extra teret a nézőnek, hogy behelyettesítse egy olyan érzéssel, amelyet szerinte érezhet. A kétértelműség teret hagy a kapcsolódásnak.”
James Watkins elárulja, hogy Radcliffe teljes azonosulása révén a forgatás végére rendezésre alig volt már szükség, csak egészen apró javaslatokra. „Megértette, ki a karakter, életre kelt benne.” A rendező persze jól tudja, hogy a főszereplő mennybe menesztése a legfőbb dolga, még ha sok esetben ez hazugság, de Radcliffe esetében minden szót komolyan gondol: „Abszolút öröm volt vele dolgozni!”
Radcliffe szerint a főszereplő felelőssége, hogy jó hangulat uralkodjon a forgatáson. „Láttam már olyan forgatást, ahol a színészek manírosak voltak, és szörnyű volt a hangulat. Ez mindenkire átragad. De én szeretek forgatni és szeretem a munkámat.”
Az atmoszféra megteremtése
Radcliffe mellett olyan színészeket láthatunk, mint Ciarán Hinds, Janet McTeer és Shaun Dooley, akik a távoli kis falu, Crythin Gifford lakói. James Watkins így nyilatkozik róluk: „Nem akartuk azt éreztetni, hogy a falusiak más emberek, hogy csupán egyszerű parasztok. Érezni akartam a fájdalmukat, a gyászukat, és a félelmet, amely átitatja viselkedésüket.” Az is fontos volt, hogy mindegyik karakternek meglegyen a saját, kidolgozott életútja, saját története.
Watkins szerint szerencsés együttállás, amikor egy általa nagyon kedvelt színész pontosan illik az egyik szerepre. Ez történt Ciarán Hinds esetében, akit régóta elismer és szeret, és aki tökéletesnek bizonyult szerepében. ”
Arthur Kipps kisfiának, Josephnek a szerepére Misha Handley-t választották ki, aki az életben Daniel Radcliffe keresztfia. „Sok kisfiút megnéztünk, de Dan és Misha között olyan kötődés van, ami valóságosnak hatott a filmben is, emellett árad belőle a veleszületett tehetség” - állítja Watkins.
A regényhez képest az egyik legfontosabb változás, hogy Kipps fiát korábban mutatják be. A regényben akkor születik meg, amikor Kipps visszatér Londonba Crythin Giffordból, Goldman forgatókönyvében viszont már a film nyitójelenetében látjuk. Kipps küzdelme, amiért ilyen hamar el kellett szakadnia fiától, kulcsfontosságú lesz a cselekményben és a rettegés újabb rétegét képzi, miközben az ifjú ügyvéd a furcsa falu titkait kutatja.
„Ezt a motívumot az egész filmben végig akartuk vinni, mert alapvető fontosságú. Ez hajtja Arthurt. Felesége elvesztésével be akartam mutatni fájdalma természetét, és pusztán egy egyszerű absztrakció segítségével ez nem ment volna” – avat be Watkins.
Bár Susan Hill regénye klasszikus viktoriánus kísértethistória, Goldman az adaptáció közben a közelmúlt filmes forrásaihoz is visszanyúlt; olyan nagysikerű japán horrorfilmekhez, mint A kör (Ringu) vagy A harag (Ju-on:The Grudge). „Ezek a filmek az érzelmi szintet tekintve sokszor kétségbeejtőek, de igencsak félelmetesek. Ez a két dolog azonban nem kell, hogy kölcsönösen kizárja egymást. Japánban amúgy is nagy az érdeklődés a viktoriánus korszak kultúrája iránt, ezért érdekes volt látni azokat a filmeket, ahogy megtalálják az egyensúlyt.”
James Watkins számára izgalmas ellentmondást jelentett egy modern korabeli filmet forgatni. A korabeli világ és a japán horror találkozása izgalmas és friss látványvilágot teremtett. A film nyelvét a rendező Tim Maurice-Jones operatőrrel közösen találták ki, és a korabeli látványelemek mellé modern kameramozgásokat társítottak, és a jelenetek elrendezését is mai módon oldották meg.
A ház
A mocsárban álló, elhagyatott és lepusztult Eel Marsh House távol esik a falutól, és ár idején teljesen izolálttá válik. Watkins nem akarta a szokásos monokromatikus kísértetház kliséket alkalmazni. Kave Quinn látványtervezővel ehelyett gazdag és telt színvilágú palettát találtak ki, melyben bíborok, feketék és mélyvörösök dominálnak, a pusztulás és halál színei. „Azt akartam, hogy a ház szépsége átütő legyen, ám mivel ez egy kísértetház, tele van sötét zugokkal és hasadékokkal.”
Quinn szerint a ház látványának megtervezése a megfelelő külső helyszín megtalálásával kezdődött. „A ház saját személyiséggel kellett, hogy rendelkezzen, amint ránézünk, látnunk kell a karakterét. Ennek a Jakab-stílusú, kora barokk épületnek, amit találtunk, mintha szemei lennének. Szemből nézve a házorom kifejezetten gonosz tekintetet kölcsönöz neki. A ház belsejében a pusztulás érzetét véraláfutás-lila és penészes zöld színvilág támasztotta alá.”
-
Még nagyobb kihívásnak bizonyult valós helyszínt találni a baljós hangulatú falucskához, Crythin Giffordhoz. „A 21. században minden tele van autókkal, útjelző táblákkal és újabb épületekkel, amiket le kell takarni. Olyan helyet szerettünk volna találni, ami érintetlen maradt. Yorkshire közepén bukkantunk rá Halton Gill falura, ahol minden ház legalább 400 éves” – meséli a látványtervező.
„Kave pontosan értette, mit akarok. Hosszú folyosókat terveztünk és mélységet, hogy a képkivágásnak valódi, Polanski-féle mélysége legyen, ahol félig-meddig látunk dolgokat. Hiszen a kísértettörténet arról szól, amit nem egészen látunk – ami a sarkokban és a széleken van. Ezt beleterveztük a látványba” – meséli a rendező.
„2.35:1 képaránnyal forgattunk az 1.85:1 helyett,” mondja Jackson, „a nagy hollywoodi produkciókra utalva. Furcsa választásnak tűnhet, mert erről a képarányról sokaknak a nagy westernfilmek jutnak eszükbe, nem a kis, klausztrofóbiás hangulatú kísértetfilmek. De kiderült, hogy nagyon izgalmas így forgatni.”
Jon Harris vágó szerint a vágás során rengeteg közös ötletet próbáltak ki, és ami működött, és még ijesztőbbé tette a filmet, az benne maradt. „Olyan hatást próbáltunk teremteni, amit a perifériális látással érzékelünk. Bár én nem hiszek a szellemekben, ha belépek egy öreg házba, a perifériális látásommal érzékelek némi mozgást. Sokat beszélgettünk arról, hogyan kéne ezt elérni, mert megpróbálhatjuk a közönséget rávenni, hogy egyvalamit nézzen, de oda néznek, ahova akarnak.”
Watkins és Harris korábban együtt dolgoztak a rendező első filmjén, a Michael Fassbender szereplésével készült Gyilkos kilátások (Eden Lake) című horroron, valamint Harris rendezői debütálása során, A barlang 2-n, melynek Watkins társ-forgatókönyvírója volt.
JAMES WATKINS (rendező)
Watkins első filmje a kritikusok által magasztalt, 2008-as Gyilkos kilátások (Eden Lake) című thriller volt. A Guardian szerint „az év legjobb horrorfilmje” elnyerte a legjobb horrornak járó Empire zsűrijének díját, a Sitges Fantasy Filmfesztivál zsűrijének díját és a legjobb rendező díját a Fantasportón. Mielőtt rendezni kezdett, James a Working Title Filmsnek dolgozott, és olyan horror-thriller szkripteket írt, mint például az Én pici szemem (2002), a Gone (2007) és A barlang 2. (2009). James írt forgatókönyveket a Film Four-nak és a BBC Films-nek is. Jelenleg a Warner Brosnak és a Pathénak ír szkripteket.
A fekete ruhás nő hivatalos weboldala:
A film 16 éven aluliak számára nem ajánlott!
FIGYELEM!!! Az alábbi videók egyes jelenetei SPOILER-t tartalmazhatnak, így mindenki saját felelősségre nézze meg! Azonban, aki kívántsi kulisszatitkokra, az mindenképpen tekintse meg az alábbi kisfilmeket (videókat)!
Daniel Radcliffe, mint Arthur Kipps (The Woman in Black - Daniel Radcliffe is Arthur Kipps)
The Woman in Black - Behind the Haunting Featurette
The Woman in Black - Creating a Classic Ghost Story Featurette
Az alábbi kis videókban pedig néhány rövid jelenetet láthattok a filmből! (Spoiler veszély! - SPOILER Alert!)
The Woman in Black - Lights Out
The Woman In Black - Asleep at the Desk - First Clip
A filmet kizárólag eredeti angol nyelven, magyar felirattal forgalmazza a Buzdapest Film, március 29-től a magyar mozikban!
Forrás: Partvonal Kiadó, internet
Forrás: Partvonal Kiadó, internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése