2012. március 15., csütörtök

Peaceful Warrior - review - A békés harcos útja - kritika


A békés harcos útja (Peaceful Warrior)

A filmipar nem sokat változott a mai napig. Az élet adta igaz történetek és ezek, vagy egyéb, akár csak részben fiktív sztorik adaptációja, azokból készült filmek sikeresek. Ennek ellenére, amiről most írok, nem nyert semmilyen filmes díjat, pedig megérdemelte volna.




Elsőre úgy tűnik, hogy a sport áll a film középpontjában, azonban ez nem teljesen igaz. Viszont a rengeteg fontos dolog mellett visszakanyarodhatunk ahhoz a kérdéshez is, hogy miért fontos a sport, mi a lényege? Próbálok spoiler és magyarázkodás mentesen írni, így akár röviden annyit is mondhatnék, hogy kérlek, nézd meg a filmet!


A történet egy mondhatni teljesen átlagosnak tűnő egyetemista srácról szól, aki haverjaival, bulizással, csajozással tölti idejét amellett, hogy tanulmányait könnyedén végzi. Azonban van, amiben különbözik a többi társától: családja, iskola társai, barátai, a csajok, és legfőképpen a sportoló társai megirigyelhetnék (és teszik is) azt az elképesztő elszántságot, amit még a mai nemzetközi sportversenyeken, olimpiákon láthatunk a versenyszámok résztvevőiben. Persze egy közös mindenkiben, az aranyérem, az első helyezés, a győzni akarás a fontos számukra. Ezt azonban nem adja könnyen az élet.


Dan Millman (Scott Mechlowicz), túl sokat gondol, arra, aggódik azon, hogy sikerülhet-e a selejtezők után bekerülni az olimpiai csapatba, és aranyérmesként hazatérnie. Egyik álmatlan éjszakáján motorra pattan és útja a közeli kis benzinkút felé veszi az irányt. Csak egy emberrel találkozik, az ott dolgozó, őszes, kissé szakállas férfival (Nick Nolte), aki néha napján kiszolgál egy odagördülő autóst, amúgy meg szerel a garázsban. Főhősünk ekkor még nem is sejti, hogy életére mekkora hatással lehet egy idegen! Beszélgetéseik Dan nézőpontjából jelentéktelennek tűnnek eleinte, de éjszakáról éjszakára visszatér, és érdekes módon, de beszélgetnek az idős, szerelő férfival, aki előtt lassan, fokozatosan nyílik meg és engedi önmagához közel.




A változás sosem könnyű és lemondással, áldozatokkal jár, de ezt még egy elszánt, talán kissé akaratos, makacs sportoló srác sem érti meg addig, amíg meg nem bízik egy idegenben, aki végül szinte alapjaiban változtatja meg. A nem mindennapi módszereket, első hallásra üresnek és értelmetlennek tűnő szavakat, tanításokat nem könnyű értelmezni, de idővel sikerül, még Dan számára is, aki azonban önfejű és lobbanékony marad, így vesztébe rohan. Motorbalesetet szenved, az orvosok azt mondják, örüljön, ha egyáltalán újra járni fog, a versenyzést pedig felejtse el, örökre! Ez a fiú számára maga a halálos ítélet és talán ennél jobban szenvedni nem is látjuk a film során. A film mindvégig hatása alá vonja a nézőt így a gyűrűn való átfordulás idejére a másodperc erejéig sem merül fel bennünk, hogy a főszereplő számunka, szemben az élet által elénk állított rideg valósággal szemben kevésbé hiteles. Pont ellenkezőleg. Dan, bottal való botorkálását, a gyűrűn való lengését látva magunkba is megfordulnak kisebb nagyobb kérdések, amik elgondolkodtatnak életünkről.




Az igazi munka itt kezdődik Dan (Scott Mechlowicz) által, Szókratész (Nick Nolte) néven hívott férfi között, akik kicsit többet mutatnak a vásznon nekünk, mint egyszerű mentor és tanítvány viszonyának küzdelmei, az áhított cél elérése érdekében! Érdekesnek tűnhet, hogy miért hívnak manapság egy élettapasztalattal teli idős pasit ókori filozófus nevén, akit akár Buddhának is nevezhetnénk, de a filmet látva ez egyáltalán nem meglepő! A bölcsesség, kitartás, elszántság, küzdeni és élni akarás gyönyörű találkozása és varázslatosan életszerű és mégis elképesztően hihetetlen találkozása a film, ami mindannyiunk számára hatalmas lecke lehet az élettel kapcsolatban!




A film Dan Millman regénye (Way of the Peaceful Warrior: A book that changes lives) alapján készült, ami 1980-ban látott napvilágot az USA-ban. Ezt követően még számos kötetét publikálta a volt sportoló, későbbi elismert író, ezáltal ezreknek, talán millióknak erőt adva az élethez. Mondhatni kicsit ellentmondásos, hogy lehet egy „harcos” útja „békés” vagy egyáltalán maga egy küzdő személyiség? Hiszen a főszereplő is állandóan a lemondásokkal teli életet követő küzdelmes úton halad az áhított aranyérem, győzelem felé, miközben megismeri és megtalálja önmagát, kétségei és hatalmas félelmei ellenére. Aki nem érti elsőre, az a film megtekintése után ezzel is tisztában lesz, hiszen sok más mellett Szókratész, erre is választ ad, nem csak Dan, hanem a néző számára is!




A film apró érdekessége, hogy szinte jelentéktelen Susie mellékszerepében látható Agnes Brukner, magyar származású, fiatal hölgy! Bár 1985-ben született Hollywood-ban, de édesanyja orosz, édesapja magyar, akinek a nagyapja pedig német!






(A kritika minden esetben kizárólag az író véleményét mondja el. A kritika, bármely céllal történő további felhasználása kizárólag az írója előzetes hozzájárulásával lehetséges! – The reviews presents, showing exclusevly only just the author’s (writer’s) oppinion! The reviews any kind of additional use allowed only with the author’s contribution! All Rights Reserved! 2012 – Erno Szarka) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése