Rendíthetetlen (Unbroken) (Jack O'Connell) - vélemény, (kritika)

Louis Silvie "Louie" Zamperini élete, története a lehetetlennel határos, de mégis igaz. A történet 2010 (itthon 2012) óta könyv formában elérhető, de a megfilmesítés kicsit váratott magára. Most viszont, majdnem 6 évtizednyi várakozás után mozivásznon tekinthetjük meg Louie sztoriját. (A kritika végén találhatóak az előzetesek, extra videók és képgaléria linkjei.)

A film ötlete már az 50-es évek elejétől érdekelte a Universal stúdiót,de úgy látszik kellett várni a könyvre. Egyébként Laura Hillenbrand írta a nálunk magyarul nem elérhető "Seabiscuit" c. regényt, amit azonos (itthon Vágta) címen mutattak be a mozik, és 7 Oscar-díj jelölést is begyűjtött.

A könyvben a köszönetnyilvánítás rész nem merül ki pár névben, az írónő elég hosszan részletezi, szinte már egy külön fejezet, hogy kinek hálás a könyv elkészültéért. Sok munka volt benne ezt senki nem vitatja, és meg is lett az eredménye. Részletes, lényegre törő és egy percig sem unalmas Louie életének különböző állomásain végig utazni a könyv lapjain keresztül. Azt hiszi az olvasó, hogy itt már nem jöhet rosszabb, főleg, hogy Loui rosszcsont gyerekből igazi férfivá érett és sok mindent magára szedett, önmagává tette, fejlesztve egyéniségét (ezzel többek között elkerülve a börtönt is).

Sajnos a film nem volt ennyire szerencsés, a kritikusok nem kedvelték és a szakma is mellőzte, szinte semmilyen filmes díjra nem jelölték. Mivel ezen sorokat a könyv elolvasása, és a film moziban való megtekintése után írom nem csak látatlanban mondom, hogy ezt sajnálom. De ilyen az élet.

A könyv vége felé, a hazatérés után sokáig szó van arról, hogy Louie milyen állapotba kerül, "flasback"-ek (bevillanó emlékképek, események) "vakítják el", bénítják meg és így tovább. A film is hasonló módon ("flashback") nyit és vezet végig minket Louie életének legfontosabb állomásain. Először furcsa volt, hogy rögtön a "közepébe csapva" indul az egész, de sikerült felvenni a tempót, és teljesen átadtam magam neki, belefeledkeztem, végig lekötött. Ez persze nem jelenti, hogy maradéktalanul meg vagyok vele elégedve.

A főszereplő Louie-t (ejtsd lui, luit) alakító Jack O'connell brit színész, és itt is bebizonyítja, hogy van tehetsége, nem csak a szigetországban készült mozgóképi alkotásokban (pl. Starred Up)! A mellékszereplők jelenléte pár kivételével nem sok vizet zavarnak. Ezzel el is érkeztem az első ponthoz. Sajnos a különböző hadi támaszpontokon, valamint a munkatáborokban játszódó jelenetekből ők eléggé kimaradtak. Mondjuk a könyvben sincs túlzottan sokat szó Louie családjáról, de én egy hajszálnyit többet vettem volna át ebből is, főleg az édesanyja kapcsán.

Az egyik fontos karaktert, Phil-t, Louie egyik legjobb barátját szintén a szigetországból származó színész, Domhnall Gleeson (Brendan Gleeson fia) alakítja. Jack O'Connell után rajta éreztem leginkább, hogy heléyn van, üde színfoltja atörténetnek, mindig megfelelő mennyiségben van jelen. Ez elmondható Garrett Hedlund (Tron: Örökség; Úton) kapcsán is, aki Fitzgerald megszemélyesítője és Louie tábori kálváriájának, megpróbáltatásainak egyik állandó szereplője, mivel ő a tábor tolmácsa, és az egyik helyen a "barakk parancsnok" is, aki nem csak a rendet próbálja tartani, hanem támasza is az ott lévőknek.

Igazán kár, hogy pl. a vallási vonal nagyon keveset van jelen a filmben, mert ebben is, főleg a hazatérés után igazán kiteljesedhetne egy színész, de Jack O'Connell enélkül is bizonyított, Anglia után Hollywood-ban is meg fogja állni a helyét és nem adja alább a "hazai" színvonalnál (pl. a Starred Up c. börtön dráma). Azt kell mondani, hogy a hazatérés után, Louie újra önmagára találása, Isten, és a vallás elfogadása legalább olyan nehéz és megrendítő utazás a könyvben, mint amilyen borzalmasak voltak számára a háború okozta viszontagságok.

Lehet nevezni Istennek, szerencsének, sorsnak, döntse ezt el mindenki maga, de Louie-t mindig valami pozitív energia eszi körül. Az biztos, hogy a fiatal éveiben a bátyja, akinek sokat köszönhet és végletekig hálás rengeteget tett érte, így nem csoda, hogy hogy később sem hagyta el magát. Sőt, élete végéig annyit fejlődött, amennyit a környezetében talán senki. Ezen folyamat elejét és főbb részleteit a film remekül átadja, de sajnos a befejezést, amit a könyv a táborok megpróbáltatásaihoz hasonlóan vagy még inkább drámai módon tár elénk nem adja vissza. Viszont amikor szükséges, akkor nem csak néha megmosolyogtat, de eléri, hogy minden erőnket összpontosítva figyeljük a vásznat és átérezzük mindannyiuk sorsát.

A történet másik kiemelt szereplője a "Madár (The Bird)", igazi nevén Mutsuhiro Watanabe. Ezen hírhedt(/híres) személy életre keltésére nem egy tapasztalt ázsiai színész, hanem mondhatni egy kezdő, tapasztalatlan, a filmiparban járatlan, viszont a showbiznisz világában nagyon is jártas személyt választottak. Ő "Miyavi" (Takamasa Ishihara), a japán rocksztár. A zenéje, videó klipjei energikusak, majd szét robbannak, kétségtelenül egyedi. Annak ellenére, hogy elég jól beszél angolul, bár néha érezni, hogy "nehezebben megy" neki, és nem jártas a filmszínészet világában én mégis úgy gondolom, hogy kiváló választás a "Madár" szerepére. Sajnos azonban nem az ő hibája, hogy nem tudta teljesen kibontakoztatni a tehetségét, de reméljük még lesz rá alkalma. Nagyon szomorú vagyok, hogy a könyvből sok kimaradt rész Watanabe-t is érinti. Mivel Miyavi zenei előadóművész, rockzenész mondhatni, így a hangjával jól tud bánni. Ez viszont óriási mértékben hozzáad ahhoz, hogy a vásznon is hiteles és minél félelmetesebb legyen "Madár" karaktere.

Kapunk az arcunkba, vagyis helyettünk Louie eleget, sokat szenved, de úgy gondolom ez kevés ahhoz képest, amit a könyv leír. Viszont a "Madár" megjelenése, egyes "módosított" részekben különösen olyannyira erőteljes, hogy szinte mi is érezzük Louie ütéseit. Az egyik leghíresebb rész a "plank" (palánk, deszka, palló) jelenet kifejezetten dráma, erős és eléggé gyomorszájon vág, akár csak a könyvben.

A hazai filmforgalmazás, mozis piac és leginkább az igények miatt a szinkronos kópiák, változatok elterjedtek és ritkán kerülnek vetítésre filmek "OV" (original language, whitout subtitle - eredeti nyelven, felirat nélkül) vagy feliratos változatban a hazai filmszínházakba, akkor is rövid ideig. Mivel nem csak a stáb, hanem a színészek is nagyban felelősek egy film sikeréért, így az eredeti hangjukkal is sokat hozzá tudnak teni a filmélmény és nézői elégedettség növeléséhez. Ismét negatívan kell nyilatkoznom, hiszen a filmet szinkronos változatban láttam a már említett okok miatt. Sajnos nem igazán adja vissza az "első benyomás" élményét a legtökéletesebben, ez főleg "Miyavi" részéről érezhető. Ő, aki a Madár szerepében remekel, zseniális, hátborzongató alakítást nyújt, de úgy érzem eredeti hanggal még jobb.

A film forgatókönyvét eredetileg Richard LaGravenese és William Nicholson vetette papírra. Majd valamiért úgy alakultak a dolgok, hogy Ethan és Joel Cohen vették át a stafétabotot, akik "szélsőséges", de sokak és az Amerikai Filmakadémia (ők döntenek az Oscar-díjról) kedvencei. Ezúttal nem jött be a stúdió és a producerek választása. Számomra több minden kimaradt, amit a könyvben olvasható. Az egyik módosítás, amit kicsit zokon vettem, az a tengeren töltött napokról szól, egész pontosan a "srácok" megtalálásának körülményeire gondolok. Ez kissé eltér a könyvben olvasott verziótól.

A rendezői (és részen produceri székben) ezúttal a világ és Hollywood egyik legismertebb nője, asszonya, Angelina Jolie került. Sokan szidták anno első, nagy játékfilmes rendezése kapcsán, mai csúnyán megbukott a mozikasszáknál és nem csak a nézők, kritikusok, de szinte mindenki részéről sok támadás érte. Az "Unbroken" esetében ez mérséklődött, de nem enyhült teljesen. Nem gondolom, hogyfeltétlenül tapasztalat hiányában lenne, mert ismeri a "film(ipar)" világát, de azért a rendezés nem véletlenül külön szakma. Sokkal elégedettebb lennék, ha olyan filmet kaptam volna "tőle", mint amilyen pl. a "Changeling (Elcserélt életek)" c. sztori volt, aminek Clint Eastwood volt a direktora. Ezért a szerepért Angie a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díj esélyesei között tudhatta magát. Megérdemelten, jogosan. Én a rendezésénél ezt az energiát, szenvedélyt, és élettapasztalatot hiányolom.

Nos, nem mehetek el szó nélkül a filmzene mellett, amit a rendkívül tehetséges francia-görög származású Alexandre Desplat komponált. Remek muzsikái, amivel sokszor elvarázsolt már minket, talán észre sem vesszük, mert elmerülünk a filmben. De ez természetesen. A "Rendíthetetlen" esetében alaposan kivette a részét, bár amikor felkérték a projektre, akkor tájt vállalta el a The Imitation Game c. filmet is. Rendkívül rövid idő állt rendelkezésére az említettek kapcsán, és úgy érzem, hogy nem "laposodott" el az évek alatt, így most is fülbemászó dallamokat komponált (mindkét film nézőinek számára)!

Mondhatni Hollywood előírása, hogy minden filmbe kell egy fülbemászó dallam, ami nem a zeneszerzőtől származik. Ezt most, a "Vége főcím dal" kapcsán a Coldplay előadásában "Miracles" címmel kapjuk meg, akik már a filmtől függetlenül is remekeltek ezzel az egy, kizárólag a filmzenei albumon elérhető zeneszámmal.

A könyv eszméletlenül nagy hatással van az olvasóra, szinte észre sem veszi, hogy milyen tempóban halad, a karakterek, szereplők fejlődésével lépést tartva sem tűnik fel, hogy hol jár. Egyik pillanatban Louie gyerek, aztán belép a háborúba, majd az óceánon hánykolódik egy mentőcsónakban, végül hadifogságba kerül, ahol hosszú idő eltöltése után a háború véget értével megmenekül, és hazajut szeretteihez. Mindig pengeélen táncol érzelmileg az olvasó, hánykolódik, akár csak Louie az óceánon. Miközben egyik fejezet jön a másik után, nehezen kivárhatóak a jövőbeli történések, és amikor azt hinnénk, hogy Louie, bajtársai, szerettei megnyugodhatnak egy pillanatra, akkor újabb dráma következik. A vége, akár csak egyes kiemelt "állomások" főhősünk életében katartikus fordulatot vesznek és pozitív véget érnek, de mégis olyan mély nyomot hagy bennünk, hogy képtelenek vagyunk szabadulni a hatása alól! Röviden talán így foglalható össze a történet adta élmény, hatás.

Ezt a könyv leírhatatlan módon átadja az olvasónak, a film kevésbé. Viszont, aki nem olvasás után, hanem akár előtte vagy anélkül tekinti meg a filmet még inkább át fogja érezni. A főleg az elején jelen lévő nem lineáris vonalvezetés, amit én a könyv után, talán jogosulatlanul elvártam, a filmzene, rendezés, szereplők összességében elismerésre méltót alkottak. A könyvet lezárása és a film befejezése kapcsán is van eltérés, hiszen nem kerülhetett bele a filmbe. Azt hiszem anno a Cohen-testvérek Mondták Angelina Joli számára, hogy a könyv élményének átadása a cél, nem szolgai módon annak minden oldalának a filmvásznon való megjelenítése. Ezzel az "alap igazsággal" részben egyet is értek, de úgy érzem egy rizsszemnyit többet beletéve a "Madár" brutalitásához hasonlóan erős drámát kaptunk volna, mit én a könyv olvasása után alapvetően elvártam.

Vegyes érzések kavarognak bennem, kicsit talán úgy érzem magam, mint Louie a "Madár" ütései után, nehezen tér magához. Panaszkodhatnék még a könyv és a film közti különbségek miatt, de a műfaji sajátosságok ellenére egy szépen összerakott, kerek történetet kapunk, pozitív végkifejlettel. Mivel Louie a való életben 2014. július 2-án, életének 97-dik életévében elhunyt, így talán nem tudjuk meg, hogy mit gondolt volna a filmről, a fogadtatásáról, de talán mindegy is, mert olyan nyugalom és energia árad belőle, amit csak egy "Rendíthetetlen" ember képes átadni mindannyiunknak, most már film formájában is.

(Angelina Jolie egy interjúban említést tett róla, hogy a film nem végleges, effektek és filmzene nélküli változatát megmutatta Louie számára, amikor ő már a kórházban volt.

"Így amikor megtudtam, hogy kórházban van, kicsit meglepődtem, fogtam a film akkori, nyers változatát – ami lényegében csak annyiban különbözik a véglegestől, hogy sokkal kevesebb zenei aláfestést és vizuális effektet tartalmaz –, bevittem hozzá, és együtt megnéztük. Ostoba kérdések jártak a fejemben... Vajon tetszeni fog neki? Elmondja majd a véleményét róla? Mit gondol a színészek játékáról? Milyennek találja a felvételeket? Válaszok helyett abban a rendkívüli megtiszteltetésben volt részem, hogy láthattam ezt a csodálatos embert, a ragyogó kék szemeit, amint végignézi az életét, visszaemlékezik a családjára és a barátaira, akik már eltávoztak, és arra készül lelkileg, hogy ő maga is elmenjen, és újra velük lehessen. Igazán gyönyörű élmény volt."

Forrás: http://goo.gl/MY5yfo)

Konkrét, számszerű értékelés esetén azt kell mondanom, hogy 10-es skálán a könyv 12-es, a film 9-es.

Az biztos, hogy a filmet majd megveszem, amikor elérhető lesz DVD és Blu-ray (BD) formátumban. A filmzenei CD és a könyv már megvan. :) Viszont a kíváncsiság ellenére kissé "félek", hogy milyen részeket hagytak ki a filmből, amik talán maradhattak volna benne, ezzel is még inkább erősítve azt. Túl sok mindenre nem következtetek, de a filmzenének van egy bővített változata, ami sosem elérhető kereskedelmi forgalomban. Ez az úgynevezett "For Your Consideration / Academy Consideration" edition ("a figyelmedbe ajánlva"), változat, amit kizárólag a filmes díjakat odaítélő "szervezetek" tagjai kapnak meg. Persze felkerül a netre és letölthető, akár csak a "screener" (dvdscr) verzió, amit hasonló személyek kapnak meg dvd-n, néha jóval korábban a premier előtt.

A könyv borítóján lévő ajánlójával zárom soraim, mert az eddig leírtak helyett talán ez jobban összefoglalja miről is van szó. - "Az emberi akarta és méltóság diadalának igaz története a második világháború poklában." Így igaz, Louie rendkívüli ember volt, nyugodjék békében, Isten nyugosztalja!

Unbroken (Rendíthetetlen) - Louis Silvie "Louie" Zamperini hihetetlen igaz története, Angelina Jolie filmjében, Jack O'Connell főszereplésével február 05-től a mozikban!

Előzetesek (magyar): 01. (http://goo.gl/NGfJA6), 02. (http://goo.gl/TKf65G) - angol/eng: 01. (http://goo.gl/dWqZav), 02. (http://goo.gl/YrrNU8), 03. (http://goo.gl/106vXr)

Extrák: 01. (http://goo.gl/qqOXMx), 02. (http://goo.gl/QLXL86), 03. (http://goo.gl/tFK9mo), 04. (http://goo.gl/xqwGBs), 05. (http://goo.gl/YxH6r8), 06. (http://goo.gl/8ac18e), 07. (http://goo.gl/LsPTcQ), 08. (http://goo.gl/t1SKGP), 09. (http://goo.gl/szf1j3), 10. (http://goo.gl/6tYeUA), 11. (http://goo.gl/X1xzB6)



Facebook kép galéria: http://goo.gl/wyzzeo

Kritika, vélemény: http://goo.gl/xg0M4F


Unbroken (Rendíthetetlen) YouTube playlist (összes video): http://goo.gl/WjBr3m

Cinema Moziklub - 2015, filmek: http://goo.gl/5qBG9x

#Unbroken #UnbrokenMovie #Rendíthetetlen #AngelinaJolie #LauraHillenbrand #AlexanderDesplat #JackOConnell #LouisZamperini #AlexRussell #PeteZamperini #GarrettHedlund #JohnFitzgerald #DomhnallGleeson #RussellAllenPhillips #TakamasaIshihara #Miyavi #MutsushiroWatanabe #JaiCourtney #LukeTreadaway #FinnWittrock #JohnDLeo #SpencerLofranco #MorganGriffin #MaddalenaIschiale #JohnMagaro #VincenzoAmato #AnthonyZamperini #CJValleroy #IAmUnbroken #CinemaMoziklub