Call Me by Your Name (Szólíts a neveden) - FILM és KÖNYV vélemény, (kritika)

Nehéz szavakba önteni, hogy mit jelent az első szerelem, vagy nem éppen az, de egy nagyobb hatású érzelmi kötelék egy másik ember iránt. Az, hogy ő velünk azonos nemű, részletkérdés.

Stáblista – Kivételesen ”nem a szokásos módon” van megoldva, de majd rájössz, ha nézed a filmet. Érdemes végig várni.

Elio Perlman (Timothée Chalamet)

Sokáig gondolkodtam, hogy elkezdjem olvasni André Aciman, "Szólíts a neveden (Call Me by Your Name)" c. művét, de végül rávettem magam. Aztán jött a film Luca Guadagnino rendezésében. Róla eddig nem is hallottam, nem ismertem őt, így a munkásságát, a jelenlegi teljesítményét nem tudom minősíteni. Elvégre a filmkészítés csapatmunka. Egyébként is a két főszereplőn van a hangsúly: Timothée Chalamet (Elio Perlman (17)) és Armie Hammer (Oliver (24)). Legalább is az előbbin, akinek a nézőpontjából látjuk a történteket, hiszen ő éli át az első nagy szerelem érzését, élményét. Bár ez inkább a könyvre igaz. De először a filmről (szigorúan spoiler mentesen), ami 1983 nyarán játszódik valahol Éjszak-Olaszországban (bár én úgy emlékeztem, hogy könyv egy évvel később meséli el a sztorit, mindegy.

Érdekesség! – A könyvben és a filmben sem említenek szinte sosem konkrét helyszíneket, település neveket, csak egy-két alkalommal.)

Elio (Timothée Chalamet), Oliver (Armie Hammer),
és Elio apja Mr. Perlamn (Michael Stuhlbarg)

Az olasz környezetben elmesélt történet nagyon hangulatossá teszi a filmet, megadja az alaphangot, az életérzést. Ehhez jön hozzá, hogy nem csak a főszereplő pár, hanem kicsit a családjuk és barátaik életébe is betekintést nyerhetünk. Szerintem bárki szívesen élt volna ott és akkor, abban az irigylésre méltó, festői környezetben.

Az elején azt éreztem, hogy kissé lassan indul be a történet, picit hamarabb vártam, emocionálisabbá válik a sztori. Minden karakterből pont annyit kapunk, ami segít megérteni önmagukat, motivációjukat. Nem tudnám azt mondani senkire sem, hogy nem kedvelem. Mindenki kedvelhető és döntéseik, akkor is, ha az általunk szeretett karakter ellen valók, teljesen érthetőek.

Szerintem bármikor, két él közötti kötődés esetén akármeddig lehet a távolságtartás, attól függetlenül, hogy mi lesz a kapcsolatuk, ”ismeretségük” kimenetele. A félelem, a vágy, az izgalom az ismeretlen, mégis vonzó személy iránt teljesen elbódíthat, de ugyanakkor rommá zúzhatja mindennapjainkat, ha nem vagyunk képesek számunkra megfelelő módon kezelni, egyensúlyban tartani.

Elio Perlman (Timothée Chalamet)

Sajnos Elio Perlman (Timothée Chalamet) az ”első igazi szerelem” elsöprő erejével szembesül, amibe ő maga sem mer belekezdeni. Rengeteget gyötrődik, távolságtartó, titokzatos az általa kívánt személlyel. Próbál közeledni hozzá, de ugyanakkor sokáig kétségek között van (nem csak ő), ami szinte teljesen felőrli. Miért nem mer / merünk lépni a másik felé? Mi tart vissza attól függetlenül, hogy mikor tapasztaljuk meg a ”nagy románcot”? Örök rejtély marad.

Viszont Oliver (Armie Hammer), aki már nyilvánvalóan tapasztaltabb, sem kezdeményezőbb, így mondhatni jól kiegészítik egymást. Ettől eltekintve sokkal könnyedebben veszi a dolgokat, és felszabadultabban éli az életét rövidke Olaszországban töltött rövidke ideje alatt.

Oliver (Armie Hammer) és Elio Perlman (Timothée Chalamet)

Oliver (Armie Hammer)

A családban az Anya fontos szerepet tölt be, de jelen esetben inkább Elio apjának (Michael Stuhlbarg (Mr. Perlman)) van nagyobb jelentősége, (mint hinnénk). Az, hogy a két főszereplő srác az egymásnak küldött ”jeleket” mennyire veszi észre, fogadja el, viszonozza, legalább annyira érdekes, mint a família szemszögéből szemlélni kettőjüket. Laza könnyedség jellemzi mindannyiukat, semmit nem vesznek igazán magukra, nem úgy mint a fiúk.

Elio apja Mr. Perlamn (Michael Stuhlbarg)

Az elején kevesebb, a vége felé több párbeszéd van Elio és Oliver között, amik mértéke és tartalma a történet előrehaladtával arányosan, és megfelelő mértékben építi fel a szükséges mennyiségű feszültséget a végkifejlet eléréséig. Eközben nehéz nézni Elio gyötrődését, de néha időnként mindkettejük túlteszik magukat ezen és lépnek egymás felé. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy egyenes út van a ”happyend”-hez, de lassacskán lépkedve is lehet előre haladni.

Oliver (Armie Hammer) és Elio Perlman (Timothée Chalamet)

A ”férfi intimitás”, a testi kontaktus ábrázolása ízlésesen, minimalizálva jelenik meg. Lehetett volna ügyesebben bánni a kamerával, és olyan nézőpontból ábrázolni egyes részeket, amik nem mutatnának pluszt, de más, többletjelentés tartalommal töltenék meg az intimebb jeleneteket. Csak egy dolog, amivel még lehetett volna ”javítani” a filmen, meghittebbé, izgalmasabbá tenni azt.

Semmiképpen nem látható több, mint egy hetero pár esetében. Ezért is nem értem, hogy miért viszolyognak egyesek a könyvtől, filmtől, hiszen itt egyáltalán nem a ”(férfi) szerelem” fizikai megtestesülése, hanem Elio lelki utazása, önmagának felfedezése a cél, amit az ”első szerelmen” keresztül láthatunk.

Oliver (Armie Hammer)

Oliver (Armie Hammer) és  Elio Perlman (Timothée Chalamet)

Három kiemelkedőbb "intim" jelenet van, ami igazán fontos a kapcsolatuk szempontjából is. Mindegyikben egy kicsit jobban közelednek egymáshoz, többet kapnak meg a másikból. Az egyikben elhangzik az a kulcsmondat is, ami "a történet címét” adja, és valamilyen szinten együttlétük addigi csúcspontját jelenti (számukra). – Ha ennél konkrétabban szeretnéd megérteni a címválasztást, ahhoz a könyvet és/vagy filmet is át kell élni, hogy tudd mit jelent Elio és Oliver számára tökéletes intimitás (elérése (is)).

Ezek közül azt mondom, hogy kettő rendkívül jól, mondhatni ”élethűen”, ”átélhetően” lett ábrázolva, főleg az utolsó, a nevezetes ”barack jelenet (peach scene)”! Konkrétumokért tessék olvasni és filmet nézni.

A legrosszabb Elio, valamennyire Oliver, és főként a néző, olvasó számára is, hogy tudja, a kapcsolat eleve ”halálra van ítélve”! Őszintén, kinél működött valaha a távkapcsolat? Jó, persze, lehet valaki a legjobb barátját, vagy élete szerelmét választja párjául és leéli vele az életét, ami egyáltalán nem elképzelhetetlen. De az egész történet olyan szituációba van helyezve, ahol biztosan tudható,ebből rengeteg sok indok miatt nem feltétlenül válhat életre szóló "ismeretség". Szándékosan használom ezt a kifejezést, mert a "kapcsolat” szó is hasonlóan sok mindent lefed, de ez kevésbé félreérthető. Nem szeretnék még jobban spoilerezni, szóval továbbra is próbálok a részletek említése nélkül írni.

Elio Perlman (Timothée Chalamet)

Valahogy a könyv, film folyamán folyamatosan összeszorul a gyomrunk, lassan eléri a barackmag méretet. Egyszerűen képtelenség ennyi érzelmet átélés, és a főszereplővel, főszereplőkkel való együtt "szenvedés” nélkül átélni. Pedig csak így, empátiával, érzelmi intelligenciával, nyitottsággal, őszinteséggel, kezdeményezőkészséggel, és egy csipetnyi bátorsággal lehet magunkat beleélni és túlélni ezt az egészet.

Persze amellett, hogy egyikük sem tud igazán mással beszélni, főleg nem a családjukkal, így az tovább nehezíti a dolgukat. Viszont a végkifejlet felé, illetve azt elérve, ez az elmélet is megdől. Sokszor nem tudjuk, hogy mennyit fognak fel a bennünket körülvevő családtagok és barátok a saját érzelmi utazásunkból és milyen hatással vagyunk rájuk is.

Elio apja Mr. Perlamn (Michael Stuhlbarg;Elio Perlman (Timothée Chalamet) és Oliver (Armie Hammer)

Balra Elio szülei, Jobbra Elio (Timothée Chalamet) és Oliver (Armie Hammer)

Természetesen az, hogy Elio Perlman (Timothée Chalamet) erre rájön az érzelmi katarzist követően, egyáltalán nem teszi könnyebbé a dolgát. Sőt, mondhatni semmit nem segít rajta, hogy beszélhet az apjával (Michael Stuhlbarg), akivel több közös van bennünk, mint bárki gondolná. Ettől függetlenül "ez” a rész, jelenet, és Oliver való ”ismeretsége / kapcsolata”, "csúcspontja” olyan érzelmi katarzishoz vezet az olvasó, és a néző számár is, amivel igazán átélhetővé válik, hogy mit tapasztaltunk, tapasztaltak a főszereplők egész addig.

Elio (Timothée Chalamet)

Oliver (Armie Hammer) és Elio (Timothée Chalamet)

Aki ezt könnyek, és pár papír zsebkendő elhasználása nélkül kibírja, gratulálok neki. Ilyen szívfacsaró, fájdalmas apa-fia beszélgetést és kapcsolat lezárását ritkán lehet látni, olvasni,tapasztalni, érezni. Nem sokszor, legtöbbször csak egyszer adatik meg az életben, mindannyiunknak, legyünk bármilyen életszakaszban. Ami ezután jön az pedig a rideg valóság, maga az élet, amit el kell fogadni, ahogy másokat is, úgy ahogy vannak, mert nem tehetünk semmit.

De ettől függetlenül folyamatosan foglalkoztat minket a kérdés: Érdemes belevágni (attól függetlenül/függően, hogy mennyire látjuk tisztán a dolgokat, meddig tarthat)? Erre mindenkinek saját magának kell megtalálni a választ, nagy áldozatok és fájdalmak árán, de néha érdemes kockáztatni, mert sosem lehet tudni, hogy mit ad hozzánk valaki más, mennyire fogunk megváltozni tőle.

KÖNYV és / vagy FILM?!

Győzködtek páran, hogy nyugodtan kezdjem el a könyv olvasását eredeti, vagyis ANGOL nyelven! Sokáig gondolkodtam ezen, végül belevágtam. Sajnos túl későn kezdtem bele, amit bánok, mert a film megtekintése előtt csak a 2. fejezetig jutottam. Mire ezeket a sorokat írom, már túl vagyok a 4-ből a 3. fejezeten. Ez Elio nézőpontjából érzelmileg számít, hiszen boldogsággal élte át a történteket. Ő és Oliver közti jelenetek nagy része az első két fejezetben olvasható, ami mondhatni hűen lett filmre adaptálva. Viszont nem tudom, hogy a forgatókönyv(író), rendező, vagy maga a mozgókép műfaji sajátossága miatt kicsit másként voltak. Néha úgy éreztem, hogy össze lettek vonva dolgok, máshol (pl. szoba helyett "padláson”) vagy máskor történtek meg dolgok. Van, amire nem emlékeztem, hogy láttam volna írásos formában.

Összességében a könyv részletesen adja vissza ”Elio Perlman (Timothée Chalamet)” szenvedését, gyötrődését, amit sajnos én is átéltem, ahogy néztem a filmet, de pont ettől jó az egész. Annyit egészítenék ki a filmben, hogy pár jelenetet úgy hagynék, ahogy a könyvben volt, mert az adott helyen és időben való megtörténte miatt is volt jelentősége.

Viszont volt olyan részlet, konkrétan az egész harmadik fejezet, ami szerintem a filmben sokkal jobban sikerült átadni a nézőnek, mint a könyvben az olvasónak. De van olyan jelenet / fejezet elején, ami viszonyt sokaknál kiverte volna a biztosítékot, viszont a rövidsége ellenére rendkívül fontos, mert újabb lépést jelent a főszereplők kapcsolatában.

Pont az ”ilyen apróságokat” hiányolom a filmből! Lehet ez is belekerült a 4 órányi teljes leforgatott anyagba? Mit tartalmazhat az a 110 perc, ami kimaradt a filmből? Mennyire lenne más így? - Innentől kezdve pedig már készíthettük a papírzsepiket, hiszen a befejezés felé közeledve a sírás (mondhatni) garantált.

A könyvben rengeteg a „monologizálása, de próbáljunk meg ettől eltekinteni, inkább úgy olvasni, értelmezni a történetet, mint ha ”naplót” olvasnánk, vagy ott lennénk Elio mellett végig, és tudnánk, hogy mit gondol. Ha így próbálod értelmezni az egészet, és sikerül ”elveszned” a történetbe, beleélve magad a kis srác helyzetébe, akkor sokkal könnyebb dolgod lesz.

Az irodalom és a film is teljesen más műfaj, de mindkettő a maga nemében képes olyan hatást gyakorolni ránk, akár csak főhősünk érzelmi utazása.

A könyv már kapható magyarul (részletek ITT), de az, hogy valaki így vagy eredeti nyelven olvassa el a film megtekintése előtt vagy után, azt rábízom. Viszont, ha van elég magabiztos nyelvtudásod, akkor mindenképpen ajánlom az eredetileg angolul íródott alkotást.

FELIRAT vagy SZINKRON / ZENE / DÍJAK ÉS JELÖLÉSEK

A könyvben az angol nyelv mellett csak ritkán beszélnek Olaszul, a filmben pedig sokat, így szerintem a szinkronnal csak elveszne a hatása az egésznek. Tehát, ezért is jó döntés, hogy miért csak feliratosan nézd meg. Egyébként a filmet kizárólag így forgalmazza az InterCom! (Köszönet nekik az együttműködésükért és segítségükért!)

Számomra korábban nem volt ismerős Sufjan Stevens, pedig idősebb, mint Armie Hammer a való életben. Tehát, jó ideje már a pályán van. Tőle kettő zeneszám van a filmben, ami tökéletesen passzol az adott, rendkívül melankolikus, szívfacsaró jelenethez. Érthető is, hogy a ”Mystery of Love” c. zeneszáma miért kapott jelölést ”Legjobb eredeti betétdal” kategóriában. Emellett nem meglepő módon az ”adaptált forgatókönyv” és ”Legjobb film” kategóriában is esélyes az Oscar-díjra.

Ami látatlanban meglepetést okozott az Timothée Chalamet (Elio Perlman (17)) jelölése a „Legjobb férfi FŐSZEREPLŐ” kategóriában! (Aki nem ismerné, az nézze meg a ”Káosz karácsonyra (Love, the Coopers)” illetve a ”Csillagok között (Interstellar)” c. filmeket!)

Viszont a film után azt mondom, hogy örülnék, ha ő kapná az arany szobrocskát és nem a favorizált Gary Oldman, aki valószínűleg szintén megérdemelné. Emellett természetesen a zongoraszólók is kiválóak, csak néha jobban lehetett volna odailleszteni az adott jelenethez.

  

Összegzés

Akárki is legyen az életedben, akármiken is mész keresztül, bárhogy is szólítsd őt, ne félj, merj lépni, légy bátor. :)

Az biztos, hogy a könyv eredeti, angol nyelvű változatának, vagyis az utolsó 4. fejezet befejezése, és a ”magyar nyelvű” kiadás elolvasása után is még egyszer meg fogom nézni a filmet.

Egyszer mondta nekem valaki, egy filmre, hogy ez ”kötelező olvasmány”! Nem adaptációról van szó, de a megtekintés után értettem, hogy mire céloz. Én is ugyanezt tudom mondani, a KÖNYV és FILM tekintetében is! Vétek kihagyni. :)

 ”Later!” ;) :P - A könyv olvasása, a film megtekintése után érteni fogod, és a ”barackot” is más szemmel fogod nézni, garantálom! :)

(Lentebb találsz még pár gondolatot, amit az angol nyelvű kiadvány befejezése után fogalmaztam meg.)

”Utószó 1.”

Kiegészítés a könyv, eredeti, angol nyelvű változatának befejezése után. (Spoiler mentesen.)

Ahhoz, hogy tisztábban lássam a dolgokat, el kellett olvasni a könyvet és megnézni a filmet, így vált igazán teljessé az élmény. Persze szeretném elolvasni a könyvet magyarul is, szóval, talán azt követően majd ismét írok pár sort.

Nem bántam meg, hogy belekezdtem, bár nem értettem minden szót. Ettől függetlenül az ”összkép” megvolt, a tartalma, az írásba foglalt érzelmek érezhetőek voltak. (Remélem, hogy Te, aki ezen sorokat olvasod, vagy bármelyik írásomat hasonló következtetésre jutsz.) A könyv sajátossága miatt voltak részek, amik nem voltak igazán világosak. Néha nehéz volt tartani a lépést Elio gondolataival, és rájönni tényleg csak egy-két esetben történt ez. De majd megkérdezek olyant, aki már olvasta (angolul) a könyvet. Ettől függetlenül szinte biztos vagyok, hogy arra gondoltam, amit majd talán más is mondani fog.

Nem hittem az elején másoknak, vagy inkább csak a magabiztosságom ingott meg. Viszont egyet kell értenem velük. Ennyi év után már van olyan szintű angol tudásom, hogy nem minden szó, kifejezés, és ezek miatt adott mondat megértése nélkül is ”átjön az összkép” és érteni fogom. Plusz, tényleg nem zavaró Elio ”monologizálása”, hogy ilyen csúnya szóval éljek. Ez nem igazán monológok, csak a saját fejében lévő, ki nem mondott gondolatok. De amennyiben sikerül felvenned a ritmust, akkor hamar bele tudod élni a 17 éves srác helyzetébe, az egész sztoriba.

A könyvet a filmmel lehet felesleges összehasonlítani. De! Most ,hogy már mindkettőn, és a filmben látottakhoz hasonló érzelmi megrázkódtatáson is túl vagyok (ki nem?!), könnyebb (írni az egészről). Megint egyet kell értenem azokkal, akikkel olvasás előtt konzultáltam, mert valóban jó lett a film. Az, hogy egyes részek úgy lettek átvéve, ahogy a könyvben is szerepelnek, csak más helyszínen (pl. szoba helyett tetőtér), vagy egyéb jelenethez lettek hozzá illesztve, mondhatni egyáltalán nem zavaróak. Ezt a film műfaji sajátosságának számlájára írom.

Viszont van két olyan jelenet a filmben, ami a könyvben egyáltalán nem szerepel. – Az egyik nagyon életszerű, akár azt is elhinném, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel, nem csak ez a bizonyos rész, az egész mű. Arról nem beszélve, hogy ez is egy fajta töréspont a történetben, ahol már talán sokan rég előkészítették a zsebkendőt, mert elérzékenyültek. Emiatt egy kicsit haragszom az íróra (André Aciman).

A másik egy ”közös program”, ami szintén nincs a könyvben. Lehet kicseréltem volna mással a filmben, ha tudnám mi van még benne a teljes 4 órás anyagból abban a 110 percben, ami kimaradt a filmből.

A film és könyv befejezése nagyban eltér egymástól, itt is vannak átvett ötletek, de csak az tudja eldönteni, hogy melyik ”jobb”, aki olvasta könyvet és látta is a filmet. Valamilyen szinten felesleges minősítene az ilyesmit, mert mindenki különböző, másként gondolkodik. De én, talán az élettapasztalat miatt azt mondom, hogy a filmvásznon látott lezárás sokkal inkább elfogadhatóbb, élethűbb számomra. Azt, hogy ezt a drámai tetőpont, a katarzis, a nézőre való direkt ráhatás miatti elérés vagy a műfaji sajátosságok, vagy csak a rendező kedve miatt lett megvalósítva, azt rábízom minden kedves nézőre, olvasóra.

Elio édesapjának ”beszéde” miatt illene a filmbe a könyv utolsó fejezete, de (jelenleg) csak ezt az egy érvet tudom felhozni mellette. Persze így is elég fájdalmas, szívfacsaró a befejezés, hogy látjuk mi történt szeretett karaktereinkkel azon bizonyos nyár után 5, 10, legvégül 20 évvel. Hosszabb távon ez szerintem jobban felemészt egy embert, mint az, ha a filmben látott módon kerül minden lezárásra.

Összességében elmondhatom, hogy elégedett vagyok, örülök, hogy elolvastam a könyvet, láttam a filmet, és egy hasonló élménnyel lettem gazdagabb.

”Later!”

(2018.02.10., 19:02)

”Utószó 2.” - Ezen záró bekezdésben próbálom gondolataim összefoglalni magyar nyelvű könyv kapcsán, amit tegnap (02.25.) fejeztem be. (Spoiler mentesen.)

Természetesen az, hogy magyarul, az anyanyelvemen olvastam el a történetet sokat jelentett. Bár az eredeti, angol nyelvű változatot is 90-95%-ban megértettem, jelen esetben minden, az eddig homályos részletek is világossá váltak. Olvasás közben sokszor eszembe jutott a film, az eredeti regény, de leginkább azt vettem észre magamon, hogy most is könnyen elmerültem a cselekményben, mint amikor angolul tettem.

Volt pár, talán legfeljebb 3-4 rész, amit nem tudtam teljesen értelmezni, de most már megértettem. Olyan apróságokra gondolok, hogy Ki mit mond Kinek, amit ellenkezőképpen gondoltam eddig. Illetve egy-két részlet kapcsán, hogy megtörtént, vagy sem, és csak beszélgetés vagy álom részlete volt.

A fordítás minőségével nincs problémám. Viszont meg kell jegyeznem, hogy pár szó, kifejezés furcsán hangzik magyarul, de az olvasás élményét, az összképet ez nem befolyásolta. A könyv angolul vagy magyarul történő olvasása, talán a filmzene album meghallgatása, esetleg a film megtekintése, mindegy melyik utat választom, választod. Teljes mértékben átélhető, befogadható ez a végtelenül szomorú, szívszaggató, szívfacsaró, megható, nevettető, gyönyörű (szerelmi) történet.

Persze, ha teheted, ez legyen a sorrend: eredeti, angol nyelvű, majd a magyar könyv, film, filmzene album.

”Later!”

(2018.02.25., 18:00)

Fotók: InterCom


Publikálva / Közzétéve: 2018.02.08., 20:00

Módosítások ideje: 

2018.02.08., 21:45

2018.02.10., 19:35 (Utószó 1.)

2018.02.25., 18:09 (Utószó 2.; fotók (csere, újak beillesztése a végére))



A film (és hozzá kapcsolódó anyagok) megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Hungarian "age classification" of this film is not recommended age under 16 (sixteen)!

Magyar mozi premier (Hungarian release date): 2018.02.08. (February 08th, 2018)


A filmet ("Call Me by Your Name (Szólíts a neveden)" (2017)) Magyarországon a(z) InterCom forgalmazza, a jogokat a(z) InterCom, valamint a(z) Frenesy Film Company, Sony Pictures Classics, illetve esetlegesen más jogtulajdonos képviseli, gyakorolja! A tartalom engedély nélküli felhasználása tiltott!

This movie ("Call Me by Your Name (Szólíts a neveden)" (2017)) Hungarian distributor is InterCom. The original rights of this movie is own by InterCom and / or Frenesy Film Company, Sony Pictures Classics, and / or other companies which one(s) connects, relates to this movie! Not allowed to use this content without permission!

A Cinema Moziklub összes hang, fotó, video anyaga saját vagy más partner jogvédett, terméke, további felhasználás (kivéve a linkek megosztása pl. Facebook-on, stb.), kizárólag engedéllyel lehetséges! – © Cinema Moziklub 2008-2018

™ and © 2008–2018 Cinema Moziklub. All Rights Reserved. Property of Cinema Moziklub. Promotional use only. Any kind of transfer, or republishing of the articles and every kind of content of the website is only allowed with the contribution of  Cinema Moziklub! Every other case, the sale, duplication, other transfer of these material or excerpts thereof, is strictly prohibited!


--------------------
--------------------


Szólíts a neveden, Call Me by Your Name, Luca Guadagnino, André Aciman, Sufjan Stevens, Armie Hammer, Timothée Chalamet, Elio Perlman, Michael Stuhlbarg, Amira Casar, Esther Garrel, Victoire Du Bois, Vanda Capriolo, Antonio Rimoldi, Elena Bucci, Marco Sgrosso, Peter Spears


előzetes, szinkronos, szinkronos előzetes, magyar szinkronos előzetes, filmklip, clip, official trailer, exclusive, exkluzív, így készült, kulisszák mögött, interjú, összeállítás, featurette, extra, behind the scenes, making of


megható, szerelem, meleg film, meleg film, Legjobb film

drama, heartbreaking, masterpiece, gay, gay movie, gay themed movie, lmbt, lgbt, love


mozi, film, movie


Cinema Moziklub,


FacebookHASHTags

#CinemaMoziklub #SzólítsANeveden #CallMeByYourName #AndreAciman #LucaGuadagnino #CMBYN #ArmieHammer #TimothéeChalamet #MichaelStuhlbarg #AmiraCasar

#EstherGarrel #VictoireDuBois #SufjanStevens #megható #szerelem #melegfilm #LegjobbFilm #mozi #film #könyv

#book #movie #drama #masterpiece #heartbreaking #love #lgbt #lmbt #gay #gaythemedmovie

#mozgóképművészet