In the Land of Blood and Honey (A vér és méz földjén) - kritika (review)

A vér és méz földjén (In the Land of Blood and Honey)

Rendkívüli körülmények között nehéz önmagunk maradni, tárgyilagosnak, objektívnek lenni, esetleg a szívünkre hallgatni, engedni az érzelmeink csábításának! Egy filmnél nem lehet mindent teljes részletességgel bemutatni, így nem is értem, hogy egyes emberek, közösségek, miért várják el, hogy az ő képükre formálva kerüljön valami bemutatásra, amit eleve egyedi nézőpontból akart bemutatni a film készítője?!

Angelina Jolie egyszer beteg lett, pár napig a gyerekei elől elzárva töltött magányában papírra vetette gondolatait és megszületett élete első nagyjátékfilmjének forgatókönyve, legalább is a nagy része! A film forgatási munkálatai nagyrészt Budapesten, illetve Esztergomban, zajlottak, de egyes jeleneteket Bosznia-Hercegovinában vettek fel. A történet egy muszlim, fiatal bosnyák nő és egy szerb katona férfi történetét meséli el, bemutatva a 20-dik század végének, napjaink Európájának legmegrázóbb eseményét! Lehet úgy is nézni az egész filmet, hogy a szerbek a világ legrosszabb emberei, akik minden nőt meggyaláztak és csak a maguk feje után mentek. Ezt mondhatnánk sok mindenkire, aki háború egyik valamelyik oldalán áll!

Danijel és Ajla felhőtlen életéből nem sokat láthatunk, hiszen a bosnyák háború hamar feltűnik a vásznon! A fiatal párt látszólag még a harcok sem választhatják el egymástól, attól függetlenül, hogy az ország különböző pontjára kerülnek! A filmben végig mindkettejükben jelen van az egymás iránti vágy, de a kettejük között lévő szerb-bosnyák ellentét, magasabb szinten képez köztük határokat, hiába éreznek egymás iránt valamit! Szerintem fontos volt, hogy a filmben a nagyközönség számára kevésbé ismert színészek kerültek. Ez lehet azért, mert adott országból, területről származó emberek egy történetet jobban el tudnak játszani, de azért is, hogy ne a színész személye vonja el a néző figyelmét, annak ellenére, hogy ez az egyik ok lehet, amiért beült a moziba!

Bárki is játszotta volna el a két főszereplő karakterét, emberfeletti teljesítményről tettek tanúbizonyságot Zana Marjanovic (Ajla) és Goran Kostic Danijel)! Számomra kicsit a női nézőpontból történő ábrázolás erősíthetné azt az érzést, hogy a viszontagságok ellenére a nők erősebbek, férfiak gyengébbek. Bár éles határvonalat nem lehet húzni, és a film megtekintése (plusz esetleg háttérmunka, kutatás) után alkosson véleményt, ha kérhetem. Én viszont úgy látom, hogy ez valamilyen szinten, legalább is a film szempontjából igaz.

Úgy tűnik, hogy Danijel számára nagyobb lelki teher a háború, hiszen annak ellenére, hogy ő sem akarja legyilkolni, megkínozni országa lakosságát, két oldalról is rettenetes nyomás nehezedik rá: szerelem és a háború! Megbízhat a szeretett nőben, vagy ő az imádott férfiban. Kettejük között külső tényezők által épített határok vannak, amik sokszor megsértik mindkettőjüket. Ajla-t testileg is, hiszen annak ellenére, hogy Danijel próbálja védelmezni, sajnálatos módon nincs kegyelem a háborúban senki számára, ahol mindenki elveszít valamit, miközben próbálja életben tartani önmagát és a szívéhez közel állókat! Ajla is gondolkodik azon, az ellenség oldalán harcoló szeretett férfi segítsége ellenére, hogy a hozzá hasonlókat bántalmazó, nemi erőszak kínjának kitevő katonák ellenére megbízhat-e Danijel-ben!

A film kitűnően vegyíti a pozitív és negatív elemeket, de hiába érezzük, hogy szeretett társunk ölelése vesz körül, miközben a falakon túl háború van! A két fiatal hatalmas lelki tusája többször is dráma, bizonyos szinten nem várt, de részben kiszámítható fordulatokat vesz! Mivel filmről van szó, így nem feltétlenül állja meg a helyét minden jelenet, de ez is növeli a hitelességét, mert Ajla és Danijel érzelmei valóságra keltik számunkra azt, hogy a háború borzalmi, és mindennapi szenvedés ellenére is találhatunk egy kis boldogságot, ez esetben sajnos a másik oldalon!

Minden, aminek kezdete van, véget is ér. Itt pedig sajnos nem a fiatal pár dönt, hanem a háború, a kérdés, hogy ők előbb feladják vagy kitartanak egymás mellett, képesek túlélni a rendkívüli helyzetet? Akárki akármit, mond számomra, Ajla (Zana Marjanovic), erősebb, határozottabb, eltökéltebb, de ugyanakkor mivel nő, sokkal törékenyebb karakter és emiatt életrevalóbb. Néha tényleg csak egy hajszál választja el a szeretet, vágyat az erőszaktól kettejük viszonyában, amit egy idei,g legalább is a háború végéig, ha kibírják addig, biztosan tudnak kezelni!

Angelina Jolie, mint nő, jobb témát talán nem is választhatott volna, első rendezésének, saját maga által írt, valós történet alapján! A hitelességnél fontos, hogy nem csak a történelmi tényeket követi, hanem a személyes gondolatokat, érzelmeket is valósághűen tárja elénk Ajla és Danijel karakterén, illetve a többi szereplőn keresztül.

A naturalista és kíméletlenül őszinte ábrázolás a nemi erőszakot, háborús öldöklést és az érzelmeket, egy romantikázó pár legmeghittebb pillanatait is testközelből, a maga valóságában mutatja meg! Mindenki szidhatja a filmet, hogy miért kell közelről mutatni, hogy valakit megerőszakolnak vagy tömeg láttára, akár egy lépcsőházban fejbe lőnek, miért csak a szerbek eredendően a rosszak, de akkor is ez a valóság, vagy legalább is egy kis szelete!

Ahogy mindenki tudja, és a film végén, a stáblista előtt is kiírásra került, a helyzet rendeződött, de még ma is fenn áll az ellentét! A helyzet csak akkor lett volna érdekesebb, ha Magyarország nem veszti el Trianon kapcsán területének nagy részét! Ettől függetlenül csak remélhetjük, hogy az ilyen és ehhez hasonló filmek egy kicsit is közelebb hozzák a hasonló problémákat, illetve mindent, ami nem szabad elfelejteni, mert mindenki érintett lehet benne, akár közvetve is! Sajnos az életben nem úgy történik minden, mint a mozivásznon és egy háború nem ér véget két óra alatt, de remélhetőleg a közeljövőben senki nem kerül hasonló helyzetbe és még Hollywood sem látja szükségességét hasonló filmek elkészítésének. Ha igen, akkor valami nagyon rosszul működik, az amúgy is elcseszett világunkban, azon kívül, hogy szinte minden filmet a pénzért csinálnak! A filmhez talán maga Angelina Jolie személyisége, látásmódja, gondolkodása, férjével (Brad Pitt) való kapcsolata is sokat adott hozzá, hiszen az ENSZ jószolgálati nagyköveteként számos volt háborús zónát is meglátogatott. Ez a lehangoló és elszomorító helyzeten nyilvánvalóan segíthette valamennyi filmje, de különösen élete első saját rendezésének az elkészítésében. 

Azonban mivel a film által érintett területen és közelében, így Magyarországon sem járt (a forgatási helyszínek kiválasztását megelőzően), saját maga is sokkoló helyzettel, és nyílt közeledése ellenére elutasítással találkozott!

Ez a mozgóképi alkotás nem könnyű, a közelmúltban nem találkoztunk olyan filmmel, ami teljesen természetes, naturalista módon mutat meg mindent! Számomra elég volt egyszer látni, ahhoz, hogy megértsem, átéljem és érezzem a filmet. Mindenkinek ajánlom, kihagyhatatlan!

(A kritika minden esetben kizárólag az író véleményét mondja el. A kritika, bármely céllal történő további felhasználása kizárólag az írója előzetes hozzájárulásával lehetséges! – The reviews presents, showing exclusevly only just the author’s (writer’s) oppinion! The reviews any kind of additional use allowed only with the author’s contribution! All Rights Reserved! 2012 – Erno Szarka)