Peter Dinklage interjú a Trónok harca 2-dik évada kapcsán!
Peter Dinklage tavaly Emmy-t és Saturn-díjat, idén
Golden Globe-ot kapott a
Trónok harca-tévésorozat mellékszereplőjeként. Ő alakítja a rajongók kedvencének számító dumagépet, az Ördögfiókának becézett Tyrion Lannistert, aki a tévésorozat óta pont olyan kultikus karakter lett, mint a
Gyűrűk Ura Gimlije vagy a
Twin Peaks visszafelé beszélő törpéje. A 42 éves színészt a sorozat körüli hype miatt ma már mindenhol rocksztárként ünneplik, pedig korábban is igen szép sikereket ért el színpadi szerepeivel (például a
III. Richárddal), független művészfilmjeivel (
Csapnivaló, Az állomásfőnök) és egy-két jókor bevállalt blockbusterrel (
Narnia krónikái) vagy tévésorozattal (
A küszöb, Kés/alatt).
Tavaly, a
Trónok harca második évadának dubrovniki forgatásán a jelenetek közti szünetben még a díszletépítő munkásokkal is szívesen leáll dumálni vagy viccelődni, miközben az összes többi szereplő súlyos páncélban szenved a melegtől és cigiért könyörög a mellé osztott stábtagtól. A színészről hamar kiderült, hogy
David Lynch filmjeinél csak a természetet szereti jobban:
PETA-tagként harcol az állatok jogaiért és 26 éve vegetáriánus, így a Martin-regényekben is kiemelten hangsúlyozott lakomajelenetekben mindig tofu csirkecombot kap.
Egyszer azt nyilatkozta, az HBO a világ legjobb munkahelye. Ezt még most, a sokadik fárasztó forgatási napon is így gondolja?
Ajjaj, tényleg ilyet mondtam volna? De végül is igaz, az HBO-val lassan már olyan jó a viszonyom, mint a családommal. A Trónok harca teljesen más, mint azok a tévés produkciók, amiket korábban bevállaltam Los Angelesben, mert a csatorna vezérelve az, hogy nem a drága reklámblokkokban hirdetők miatt kell sorozatokat készíteni, hanem a nézők szórakoztatásáért. A dolog bejött: a Trónok harcát már több millióan nézik.
Ön pedig Emmyt kapott érte. Hogyan ünnepelte meg?
A
Trónok harca stábtagokkal,
David Benioff-fal és a többiekkel, akik szintén ott voltak a gálán. Szerencsére nagyon sok jelölést kapott a sorozat, és kezdettől fogva úgy volt, hogy bárki is nyer, együtt ünneplünk. Nem különösebben szeretem amúgy az ilyen nagy felhajtásokat, és azon az estén tényleg nem számítottam semmi különösre, így a gála végére kellemeset csalódtam.
Otthon melyik szobában rakta ki a díjat?
Még sehol, otthagytam a Los Angeles-i szállodában. Annyi időm se volt, hogy kicsomagoljam és hazavigyem New Yorkba, mert a díjátadó után már indultunk is a stábbal a horvátországi forgatásra. Az a szobrocska amúgy istentelenül nehéz, ráadásul éles is, ezért nem mertem felvinni a repülőre, mert még azt hitték volna, hogy valami fegyver, és elkobozzák. Úgyhogy most már alig várom, hogy otthon újra enyém lehessen a kicsike.
Ismerte a sorozat előtt is a Trónok harca regényt?
Őszintén megmondom, nem vagyok egy hardcore fantasy-rajongó, így korábban nem is voltam tisztában azzal, hogy Martin milyen hihetetlenül népszerű író. Az első regényt is csak akkor kezdtem el olvasni, amikor megkaptam a szerepet. De kezdettől fogva megfogott Tyrion karaktere.
Miért?
Hihetetlenül jó móka őt játszani, fantasztikus figura. Az életben feleannyira sem vagyok okos és leleményes, mint ő, és persze még soha sem öltem meg senkit egy pajzzsal. Azt is imádom Tyrionban, hogy nem fegyverrel oldja meg a problémáit, hanem az eszével. És ez a forgatások előtt is nagyon jól jön, mert amíg a többi szereplő keményen készül, hogy formába hozza magát, aztán meg izzad a páncél alatt, addig én kávét iszogatok és pihenek.
Milyen a viszonya a rajongókkal?
Általában kedvesek, udvariasak. Baj csak azokkal van, akik nagyon sokáig akarnak nagyon udvariasak lenni, és mindig akadnak néhányan, akik valamiért kényszeresen meg akarnak ölelgetni. Ennek általában éles szóváltás a vége, de azért az ilyesmi tényleg ritka. Mivel a Narnia krónikáiban is szerepeltem, sok fiatal rajongóm van. Volt olyan, hogy egy iszonyúan fárasztó nap végén egy kisfiú odajött hozzám autogramot kérni. Gyorsan aláírtam, és mentem tovább, de amikor a kissrác ránézett a papírjára, szomorúan megkérdezte, mi ez az irkafirka, nem tudja elolvasni. Természetesen visszakértem a papírt, és óvatosan, gyöngybetűkkel írtam neki valami szépet, hadd örüljön. Vannak viszont nagyon kellemetlen élményeim is a sztárságról.
Például?
Például amikor néhányan vásári bohócként kezelnek, és elfelejtik, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Pár hónappal ezelőtt a New York-i metróban az egyik mellettem álló gyerek elkezdett fotózni a mobiljával. Csak úgy, kérdezés nélkül. Nem esett jól, ezért elhatároztam, hogy a saját fegyverével vágok vissza: előkaptam a saját telefonomat és én is elkezdtem fotózgatni őt. Na ezen már annyira meglepődött, hogy végül abbahagyta. Semmi bajom sincs azokkal a rajongókkal, akik szeretnének egy kicsit dumálgatni velem, a fotósokat viszont gyűlölöm, mert őket csak az élteti, hogy sokat keressenek rajtad.
Mikor döntött úgy, hogy színész lesz?
A színjátszás nálam eredetileg csak egy kölyökkori hobbi volt, úgy voltam vele, hogy felnőttként úgyis kinövöm. De ha valamit megtanultam az életben, hát az az, hogy soha, semmi sem úgy történik, ahogy azt te eltervezted. Voltam könyvtáros, mosogattam étteremben, csináltam kőkemény fizikai melókat, és a szerencsén túl a kitartásomnak is köszönhetem, hogy ma már a sztárok álomszerű életét élhetem.
Első filmjében, a 95-ös Csapnivalóban egy törpe színészt alakított, aki kiakad azon, hogy mindig csak a törpéket játszhatja a filmekben. Ön hogyan kezeli azt, ha kifejezetten a termete miatt keresik meg egy szereppel?
Fiatal koromban rengeteg ilyen felkérést elutasítottam, pedig mindig is szerettem volna jól keresni, sztár lenni, de tartottam attól, hogy gúnyolódni fognak a magasságomon. Most is válogatós vagyok, mert nem akarom, hogy beskatulyázzanak egy olyan fickónak, akit csak akkor hívnak, ha a törpe kell valami fantasy-be vagy vígjátékba.
Milyen tervei vannak a következő évekre?
Nyertem egy Emmyt és megszületett a lányom, ennél jobb dolog már nemigen történhet velem. Persze az apaszerep miatt jobban izgulok, mint eddig bármikor.
