A Vaslady (The Iron Lady) (2011) (Meryl Streep) - vélemény, (kritika)
A tömegek, nép, társadalom által kiemelt tulajdonsággal felruházott, naggyá vált személy(ek) esetében nehéz valósághű, mindent magában foglaló, részletes, nagy elvárásoknak megfelelő filmet készíteni. persze figyelembe kell venni, hogy a világ legmeghatározóbb női politikusát (Margaret Thatcher) egy hasonlóan erős személyiséggel és / vagy színészi tehetséggel megáldott ember játssza el, aki jelen esetben nem más, mint napjaink egyik legnagyszerűbb színésznője, Meryl Streep!
Ahogy egy 1,5-2 órás mozifilmbe sem kerülhet bele minden, úgy egy könyvbe sem írhat le az ember az életéből minden részletet! Bár a film rendezője nő, aki korábban a nagysikerű „Mamma Mia” c. zenés vígjátékot készítette ez esetben nem volt hátrány. Kifejezetten jót tett a végeredménynek, hogy nem mindennapi szemszögből lett megközelítve a főszereplő karaktere és mindezt egy nő vezényelte le, aminek eredményét siker koronázta, legalább is Meryl Streep számára. Nehéz megmondani, hogy Margaret Thatcher politikai intézkedési vagy magánéleti történései kiemelésének lenne nagyobb hatása a mozivásznon, hiszen egy végletekig elszánt, ambíciózus, és legalább is az ellenzék szempontjából törtető, de mindenképpen vasakarattal rendelkező nő személye tárul elénk!
A film cselekménye csupán három teljes napot foglal magába, Meryl Streep és Jim Broadbent zseniális alakítása teljes mértékben meghatározza és kitölti az egész filmet. Margaret Thatcher leginkább már egy idős, szenilis, férjét hallucinálva látó vénasszonyként jelenik meg. ennek ellenére számomra úgy tűnt, hogy bára férje nem valóságos, hiszen már elhunyt, de mégis képes lenne kezelni napjainkban élő feleségét, aki már mondhatni csak árnyéka önmagának. Persze tisztában van egykori önmagával, de könyvei dedikálása közben és családja, gyerekei körében is látszódik rajta, hogy már messze nem aranykorát éli. Nehéz elfogadni, akárcsak mindenki számára a való életben az elmúlást a változást, és ahogy a mozivásznon láthattuk, egykori dicsőséges társadalmi helyzetének, viszont leginkább férjének elvesztését.
Mindannyiunk, így a egy politikus életében is eljön az elfogadás, továbblépés, elfogadás ideje. Bár belső politikai viszályok és személyes gondolatok érzések hozzák el a változást Margaret Thatcher életében a visszaemlékezés képeinek és napjaink valósága láttán, de nehéz lenne különbséget tenni, hogy melyikben elegánsabb, ember közelibb, és zseniálisabb a narratíva és Meryl Streep alakítása. Bizonyos nézőpontból a társadalmi és politikai nyomás, ráhatás ellenére a személyes indíttatása a dolgoknak jelen esetben sokkal fontosabb, különösen napjainkban, hiszen már csak egykori nagy politikusról, egyszerű, kicsit sokunkhoz hasonló nőről van szó, aki felett eljár az idő. Talán ezt az átlaghoz képest neki kicsit több időbe telik feldolgozni!
(A kritika minden esetben kizárólag az író véleményét mondja el. A kritika bármely célú további felhasználása kizárólag az írója előzetes hozzájárulásával lehetséges! – The reviews presents, showing exclusevly only just the author’s (writer’s) oppinion! The reviews any kind of additional use allowed only with the author’s contribution! All Rights Reserved! 2012 – Erno Szarka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése