Láttam a
”Manchester by the Sea (A régi város)” c. filmet, és értettem
is, de nem fogott meg a történet. Nem a kedvencem Casey Affleck, és
a fiatal srácot alakító színész pedig totál ismeretlen volt
számomra. Egynek elment. – Azonban 2018 őszén felfigyeltem arra,
hogy két ismertebb név mellett ott van ugyanez a fiú, ráadásul
címszerepben. Aztán persze óvatosan közelítettem meg az
előzetest, majd rákerestem a címre. Amikor megláttam, hogy a
”másság” kapcsán egy ”(keresztény,) vallásos
átnevelőtábor” körüli történéseket láthatjuk,
felvillanyozódtam: Ezt látnom kell! Aztán ért a meglepetés, hogy
elvileg Magyarországon is bemutatják a filmet.
Az USA premier
november elején volt, majd november 30-án ért az infó, hogy a
stúdió (Focus Features, Universal kérésére) ”eltörölték”
a november közepére, majd jövő év február elejére [egy nappal
a brit (UK) dátum utánra] csúsztatott hazai mozi bemutatót. Most
mondjam, hogy nem lepődtem meg?!
Ekkor már csak
reménykedhettem, hogy az USA-ban október 12-től látható
”Beautiful Boy (Csodálatos fiú)” című, Timothée Chalamet és
Steve Carell főszereplésével készült filmet esetlegesen itthon
is vetítsék. Végül úgy alakult, hogy a Mozinet forgalmazásában
bemutatásra került.
Csodálatos fiú
(Beautiful Boy) – film és könyv vélemény, (kritika)
Megértem, hogy az
emberek többsége gondolkodást nem igénylő kikapcsolódásra
vágyik és egyáltalán nem kíván saját magát sem érintő komoly
problémákkal foglalkozni, de ettől függetlenül ”szükség van
ilyen alkotásokra”, van létjogosultságuk a kommersz látványozik
tömkelege közt, megérdemlik, hogy pénzt és időt fordítson rá
néző.
Már említettem,
hogy a címszereplőt Lucas Hedges (Jared Eamons) alakítja,
akit nagyjából ismeretlenség övez(ett egészen eddig?)! A
”vallási vezető” (lelkész) [és autókereskedő; (mert hát
meg kell élni valamiből)] édesapa karakterét azóta az ”apu
testalkatot” felvevő Russell Crowe (Marshall Eamons) formálja
meg, míg a háziasszony édesanya szerepére a szőkített hajú és
belőtt frizurájú, ”stepfordi mosollyal” megáldott Nicole
Kidman (Nancy Eamons) kelti életre. (Nem szándékos volt ez a
hasonlat, csak úgy kijött belőlem. De ugyanakkor vicces, mert
Nicole főszerepet játszott a "Stepfordi feleségek" c.
filmben, aminek nem igazán volt sikere és az én tetszésemet sem
nyerte el túlságosan, de egyszer meg lehetett nézni.)
A Garrard Conley
által írt, igaz történet ihlette, önéletrajzi regény
forgatókönyvé formálását, a film rendezését, valamint az
”átnevelő tábor vezető” (Love in Action) karakterének életre
keltését Joel Edgerton (Victor Sykes) vállalta magára. (Őt eddig
csak az ”Exodus” c. hadd ne minősítsem ilyen Ridley Scott,
illetve a volt CIA-ügynök által írt regény lapján, nagyrészt
Budapesten forgatott és zseniálisra sikeredett ”Vörös veréb
(Red Sparrow)” c. filmekben láttam. – Vélemény, (kritika) –
https://goo.gl/SnCd1s)
Ki ne ismerné (és
kedvelné) a kitartó, alázatos, őszinte, önzetlen, segítőkész
Maximus karakterét, ugye?! Nos, Mr. Crowe most nagyon nem ilyen.
Kimért, mondhatni karót nyelt és szinte bigott, elvakult módon
vallásos gondolkodásmódjának légköre áthatja az egész
családot, ahol katonai szintű fegyelem uralkodik. A fia is ”Uram
(sir)” megszólítással illeti. Ennek ellenére kimért, nyugodt,
egyáltalán nem kiabálós, erőszakos attitűd jellemzi, de mégis
valamelyest számomra kissé félelemkeltő és érdemes megtartani
vele kapcsolatban a három lépés távolságot. Természetesen
minden lehetséges szituáció kapcsán van válasza a Bibliából.
Az egyik jelentben, amikor prédikációt tart a templomban, említi,
hogy „bármilyen kérdésed van, megtalálod rá a választ ebben a
könyvben”!
Anyuka [Nicole
Kidman (Nancy Eamons)] mondhatni valóban ”stepfordi feleség”
módjára viselkedik. Szinte robotként bólogat, mosolyog, mindenben
igazat ad az ”Urának” (és az Úrnak is), a tinédzser kort
elhagyó fiát pedig mértékletes gondoskodással pátyolgatja,
nevelgeti (már amennyire lehet), és túlságosan félti, óvja is.
Ami biztosan közös benne és férjében, hogy minden kétséget
kizáróan hisznek a Biblia tanításában, más iránymutatásra
nincs szükségük az élethez, nem is keresik. Azonban van, amivel
senki nem számol, egy olyan tulajdonság, erő, ami képes a hitet
és minden mást is felülírni: anyai ösztön.
Volt pár jelenet,
amikor azt lehet hinni, hogy tudjuk mi fog történni, aztán
meglepődünk, talán megkönnyezzük a látottakat. Talán csak
lélegzet visszafojtva várjuk, hogy vége legyen, túl legyünk
rajta, akár csak a főszereplő Lucas Hedges (Jared Eamons). Rajta
eléggé visszafogottan látszódik, de a tekintete, magatartása
alapján annál inkább érződik, hogy a ”mássággal való
küzdelem” és az átélt bánásmód, traumatikus helyzetek nyomot
hagynak rajta. Megdöbbentő hitelességgel adja át a lelkileg
megtört, megnyomorított, kényszerhelyzet(ek)ben élő és vergődő,
szenvedő fiatalember érzéseit. Minden jelenetben együtt érzünk
vele és izgulunk érte, hogy túlélje a megpróbáltatásokat és
sikerüljön elfogadnia a másságát, rálelnie egy boldog életútra.
Érző lények lévén
senki sem bírja a végtelenségig, így neki is elege lesz az
egészből nem is egyszer. A jogos és érthető dühkitörés,
idegösszeomlás (szerű) állapot élethű ábrázolása pedig csak
fokozza a drámai hatást. Nem kell vallásosnak lenni, vagy a saját
neméhez vonzódnia bárkinek, elég az életére gondolnia a nézőnek
és máris könnyen átélheti az egészet. Ez nem is túl nehéz,
hiszen végig rabjaként láncol le a film, akár csak a fiatalokat
az átnevelő tábor.
Először kicsit
meglepett, hogy Jared reggel bemegy, késő délután kijön ”a
helyről”, mondhatni ”ambuláns, járóbeteg rendelés” módon
vesz részt az átnevelő programban. Sőt, az ”itt kell lennem, mi
lesz velem” hatástól eltekintve csak üres szövegelés, bal bla
bla, de aztán röviddel később komolyabbra fordulnak a dolgok és
nem csak ”prédikálás” az egész. A furcsa szabályok,
feladatok, módszerek tömkelegével nem árasztják el a nézőt, de
van belőlük elég, akár csak vasszigorral megáldott, diktatórikus
kiképzőtiszt szintjét megszégyenítő ”nevelő” is.
Legyen valaki
bármelyik vallási felekezet tagja vagy sem, ha egy pillanatig a
józan eszére hallgat, elképzelhetetlennek tartom, hogy ne
kételkedne. Még csak szülőnek sem kell lenni, hogy tudjuk ez így
nem jó, nagyon rossz. Egy dolog a nyomatékosított ráhatással
eredmény elérését megpróbálni, akár csak annyira, hogy valaki
elmondja mások előtt a ”bűneit”, félelmeit, viszont más, ha
a ”terror”, megfélemlítés mindennek az alapja az egész
”átnevelés” ötlete mögött. Szoktam mondani, hogy önmagunk
korábbi énjéhez való hasonlításon kívül a méricskélésnek
nincs sok értelme, hiszen minden személy és szituáció más.
De
ilyenkor nehéz nem belegondolni, hogy az adott életmód további
követése, a gyötrelmes, kétségek közti mindennapokban való
élet vagy egy ”((át)nevelő) terápia” mikor éli el azt a
kritikus pontot, amikor már odáig fajul a dolog, hogy nincs
visszaút. Mindegy, hogy a szeretteink vagy (magukat) ”képzett
szakemberek”(nek mondó személyek) közreműködésével mikor ér
el az alany, az ”áldozat” fordulópontot, a hatás szinte
ugyanaz, főleg, ha senkitől nem érkezik a valódi ”segítség”!
Elvileg, ideális
esetben, minden velünk kapcsolatba kerülő személy ”feladata,
szerepe” az volna, hogy a pozitív attitűddel, hozzáállással
teremtett légkörrel segítsen minket. Természetesen bármiről
legyen szó, a változást elérő útra való lépéshez és azon
végighaladáshoz vezető döntés a kezünkben van, akkor is, ha nem
így hisszük. Az ”önismeret” talán a tinédzserkorra
kiteljesedik, de lehet egy élethosszig tartó folyamat, ez teljesen
személy függő. Küzdjünk bármilyen problémával, legyen az akár
lényünket, személyünket, tehát az életünket alapvetően
meghatározó dolog vagy egy kisebb döntés csak az egyén hozhatja
meg a végső döntést. Ideális esetben egy szülő, szerelmünk, a
barátaink, vagy bárkinek a hozzánk közelállók közül az lenne
a ”feladata”, hogy segítsen önmagunk megértésében,
elfogadásában, egyengesse utunkat, tanácsot adjon, útmutatást
nyújtson, mindezt önzetlenül.
Az, hogy a
”segítség” mikor válik teherré vagy valódi megoldássá csak
tőlünk függ. Önmagunk megismerése és elfogadása az egyik
legnehezebb de ugyanakkor legjobb dolog, amivel szembekerülünk
életünk során. Amikor utunkon képtelenek vagyunk tovább haladni,
saját félelmeink vagy a mások által ránk helyezett nyomás miatt
megbénulva, akkor szinte lehetetlennek és kilátástalannak tűnik
minden. Lehet ezen szavak ürességként hatnak, és csak a hely
kitöltését szolgálják, de ha valaki tétlen marad legalább
akkora kárt okozhat, mint ha akadályozza vagy félelemben tartja a
másikat. Ezért fontos, megmaradjon az ”egyén döntési
szabadsága” és ne korlátozzuk a másikat, hanem megpróbáljuk
segíteni. Nem az a fontos, hogy a ” mi nézőpontunk” szerint,
(legyen az élettapasztalatunk által ránk ragadt tudás, vagy a
Biblia útmutatása amit eszköztárként használunk), mi a jó,
hanem az, hogy a másiknak (valóban) mire van (vagy elehet) szüksége
a(z egészséges módon való) kiteljesedéshez és önmagának
elfogadásához. Persze, ha ezzel árthat önmagának lehet ezt
mégsem kellene hagyni.
A
változást sem lehet erőltetni, néha el kell fogadni a szokatlan
döntések eredményét és következményét, akkor is, ha
szélsőséges, legyen az egyén számára ez fizikai vagy lelki
”öncsonkítás”, ami akár egy életre megváltoztatja.
Akármennyire és fájó legyen egy szerettünk vagy barátunk,
esetleg egy idegen döntésének megértése és aszerint való
cselekedet, meg kell tennünk. Ezzel főleg szervezett,
intézményesített formában szembemenni, esetlegesen anyagi
haszonszerzésre is építkezve rendkívül rossz, ártalmas, sőt,
nem csak szellemi, hanem fizikai szinten is értve az emberi élet
lehet az ára.
Hiába
van szó szélsőséges helyzetekről, mint pl. egy ”átnevelő
tábor”, az elszigetelt megfélemlítés környezetében néha egy
pillantás, érintés, mondat is erőt adhat, sőt, akár a világot
jelentheti. Lehet egymásnak idegen személyekről van szó, de mégis
mindenki ugyanazért, hasonló ok miatt van jelen, akár sokadik
alkalommal. A megértés, emberség, szeretet legapróbb szikrája,
akár csak egy drámai helyzetből végső elkeseredettségben,
mindenáron való kitörni akarás is elindíthatja a pozitív
jellegű változást. Persze mindez csak akkor lehetséges, ha
nyitottak vagyunk, még mielőtt túl késő lenne, és elvesztené
valaki szeretteit vagy saját gyermekét az önmaga által
belekényszerített ”segítő helyzet” következményei miatt.
Mindig próbálom kerülni a videó tartalmakat, így anno kivételesen megnéztem az előzetest, hiszen úgyis eltörölték a mozibemutatót. De ezen kívül nem jártam utána, hogy mi lesz az ”igaz történet” lezárása. A film drámai, megrázó, elgondolkodtató. A tény is, hogy napjainkban az USA 50 államából 36-ban még mindig engedélyezett az ”átnevelő tábor” nevű intézmények működtetése. Azonban más befejezésre, drasztikusabb lezárásra számítottam. Ettől eltekintve a katartikus élmény megvolt, a főszereplők változásával és a végkifejlettel is elégedett vagyok.
Az
pedig csak ráadás, hogy a komponált filmzene (”score”) mellett
hallható két zeneszám közül az egyiknek („Revelation”) ő az
előadója. Az ebben közreműködő, Sigúr Rós nevű izlandi
alternatív rockegyüttesből ismert Jónsí pedig önállóan is
elénekel egy dalt, (angol nyelven, nem izlandiul) („Who Are You Thinking Of?”), amivel Sivan
mellett nagyban segíti az adott jelenetben, pillanatban, a film néha
túlságosan is melankolikus hangulatában való elmerülést!
Viszont
picit furcsálltam, hogy az író Garrard Conley, és a főszereplő
család neve, Eamons, nem egyezik. Azt
hittem, hogy önmagáról mintázta a címszereplőt. Lehet még több
részlet világossá válik majd a MAGYAR NYELVŰ KÖNYV február
28-i, Európa Könyvkiadó gondozásában való megjelenése után. (Vélemény,
kritika ezen írás kibővítéseként várható a későbbiekben.) (Linkek, előzetesek, videók lentebb találhatók!)
Végezetül
pár dolog:
-
NE tedd ki a kezed a kocsi ablakán, mert a szembejövő sávból
érkező kamion leszakíthatja. :) (Érteni fogod, ha láttad a filmet.)
-
„Fake it til you make it.”
Az eredeti nyelven, (angol felirattal)
megtekintett film óta gondolkodom, hogy lehetne ezt ”jól”
lefordítani. Értem, hogy mi a jelentése, mit szeretnének ezzel
kifejezni, de a magyar nyelven ezt kifejezni sokkal nehezebb.
Talán
így lehetne a legjobban megfogalmazni: „tettesd / színleld, amíg
eléred / megcsinálod” (a kitűzött célt). Ha valakinek jobb,
frappánsabb, rövidebben leírható, szótagszámra is egyező
tippje, ötlete van, kérem, írja meg.
-
A filmnek a UIP-Duna film ”hivatalosan” a „Kitörölt fiú”
címet adta. Azonban az IMDb oldalán mindig az „Eltörölt fiú”
volt kijelezve. Végül pedig ez lett a magyar könyv címe is.)
Könyv (Book) info
Garrard Conley: Eltörölt fiú
Eredeti megnevezés: Boy erased
Terjedelem (oldalak száma): 352 oldal
Kötés: kemény tábla, védőborító
ISBN:9789635040100
EAN:9789635040100
Tömeg: 380 gramm
Méret [mm]: 142 x 197 x X mm
Fordította: Nagy Gergely
Várható megjelenés: 2019. 02. 28.
moly
Boy Erased
Eltörölt fiú
angol nyelvű változat
Boy Erased: A Memoir of Identity, Faith and Family (Garrard Conley)
Garrard Conley
Soundtrack (Filmzene)
Boy Erased (Original Motion Picture Soundtrack)
Google Play Store
iTunes
CD
Amazon UK
Vinyl
English videos
Focus Features (USA)
BOY ERASED – Official Trailer [HD] – In Theaters November
BOY ERASED - Official Trailer #2 [HD] - In Select Theaters This Friday
BOY ERASED - "Revelation" by Troye Sivan & Jónsi - In Select Theaters November 2nd
Boy Erased
(Eltörölt fiú) (Kitörölt fiú) – 9/10
Korhatár besorolás: (Hungarian "age classification"): 12 éven aluliak számára nem ajánlott (not recommended under age 12) [Nem hivatalos (Not official.)]
A filmet ("Boy Erased (Eltörölt fiú) (Kitörölt fiú)" (2019)) Magyarországon a(z) UIP-Duna Film forgalmazza. A jogokat a forgalmazó, valamint a(z) Focus Features, Universal Pictures, illetve esetlegesen más jogtulajdonos képviseli, gyakorolja! A tartalom engedély nélküli felhasználása tiltott!
This movie ("Boy Erased (Eltörölt fiú) (Kitörölt fiú)" (2019)) Hungarian distributor is UIP-Duna Film. The original rights of this movie is own by the distributor and / or Focus Features, Universal Pictures, and / or other companies which one(s) connects, relates to this movie! Not allowed to use this content without permission!
A Cinema Moziklub összes fotó, video, hang anyaga saját vagy más partner jogvédett, terméke, további felhasználás (kivéve a linkek megosztása pl. Facebook-on, stb.), kizárólag engedéllyel lehetséges! – © Cinema Moziklub 2019
™ and © 2019 Cinema Moziklub. All Rights Reserved. Property of Cinema Moziklub. Promotional use only. Any kind of transfer, or republishing of the articles and every kind of content of the website is only allowed with the contribution of Cinema Moziklub! Every other case, the sale, duplication, other transfer of these material or excerpts thereof, is strictly prohibited!
--------------------
Boy Erased, Boy Erased Movie, Eltörölt fiú, Kitörölt fiú, Garrard Conley, Lucas Hedges, Nicole Kidman, Russell Crowe, Joel Edgerton, Xavier Dolan, Troye Sivan, Jesse LaTourette, Britton Sear, David Ditmore, Matt Burke
előzetes, szinkronos, szinkronos előzetes, magyar szinkronos előzetes, filmklip, clip, official trailer, exclusive, exkluzív, így készült, kulisszák mögött, interjú, összeállítás, featurette, extra, behind the scenes, making of
mozi, film, movie
Cinema Moziklub
#CinemaMoziklub #moziznijo #BoyErased #BoyErasedMovie #EltöröltFiú #KitöröltFiú #GarrardConley #LucasHedges #NicoleKidman #RussellCrowe
#JoelEdgerton #XavierDolan #TroyeSivan #JesseLaTourette #BrittonSear #DavidDitmore #MattBurke #film #movie #LucasHedgesMovie
#IgazTörténet #TrueStory #religion #vallás #átnevelőtábor #meleg #homoszexuális #gay #lgbt #lmbt
