2012. március 15., csütörtök

Extremely Loud and Incredibly Close (Rém hangosan és írtó közel) - kritika


Rém hangosan és írtó közel (Extremely Loud and Incredibly Close) - kritika (review)



A film a 2011. szeptember 11. szörnyű történései után játszódik. A főszereplő Oskar Schell (Thomas Horn) mindig is közel állt az őt dícséretes módon tanító, nevelő édesapjához (Tom Hanks). Mindig kutat, keres, felfedez, tanul valami újat Oskar. Azonban rajtuk kívülálló okok miatt elveszti édesapját. A férfi halálát, az édesanya karakterét tényleg jól megformáló Oscar-díjas Sandra Bullock remekül hozza el számunkra. Ettől függetlenül remek színészeket láthatunk a mellékszerepekben is, úgy, mint Max Von Sydow vagy Jeffrey Wright és Violda Davis. Annak ellenére, hogy a „kicsi a világ” mondás itt is beigazolódik, mint az életben olyan sok alkalommal azt bárki megtapasztalhatja, nem éreztem azt, az átütő erejű drámaiságot, amit egy terrortámadás túlélői szeméből lehetne kiolvasni.




Persze egyik színész alakításával sincs különösebb probléma, ennek ellenére leginkább a főszereplő srác Oskar rendkívül erős félelme végig kísér minket és a vászon tartja figyelmünket. A fiú, apja halála után a gardróbban talál egy kulcsot, és meggyőződése, hogy ez egy újabb rejtély megoldását jelenti, amit szeretett édesapja hagyott rá. New York városának mondhatni szinte egészét szeretné bejárni, de persze ez hatalmas feladat, lehetetlen kihívás elé állítja önmagát. Hogy lehet megtalálni egy kulcshoz tartozó zárat a nagy almában?




A film a tőle elvárt drámaiság mellett, a főszereplő nagy nevektől elvárható hatásos alakítás is elmarad. Bár reménykedhetnénk, hogy egy kisfiú elszántsága meggyőz minket arról, hogy a lehetetlen nem létezik, de materializálódott és a pénz mozgatta világunkban ez sajnos még Sandra Bullock és Tom Hanks szülői párosként való vásznon történő tündöklése sem képes elhitetni velünk. Bár a „roadmovie” érzetét keltő keresés közben Oskar sok emberrel találkozik, a végén a nem várt eredmény ellenére, inkább csalódást kapunk, mondhatni elmarad a drámai katarzis. Meglesz a kulcshoz tartozó zár, kiderül, hogy milyen rejtélyt foglal magában egy iskolás kisfiú által talált kulcs?







Mindenki másként dolgozza fel a félelmet, ami akár akadályozhat is másokat az életben, amire szintén remek példát kapunk a film végén, azonban még ez sem érezteti velünk, hogy valóban hatásos drámát láttunk. Talán, ha a magyar vagy londoni parlament épületébe, esetleg a Pisa-i ferdetoronyba csapódott volna néhány repülőgép, akkor közelebb éreznénk magunkhoz egy tőlünk távol lévő ország eseményeit, amivel foglalkozó filmek közül a „Rém hangosan és írtó közel” c. alkotás egyértelműen az amerikai közönségre, talán az egyedül maradt, csonka családokra, és a tragédia valamennyi, azt testközelből megtapasztalt túlélőjére próbál hatni. Sajnos a cím ellenére nem sikerült rémesen közel hozni kis hazánkhoz a terrortámadás után maradt sokkot, drámát, még a Hollywood-i sztároknak sem.





(A kritika minden esetben kizárólag az író véleményét mondja el. A kritika, bármely céllal történő további felhasználása kizárólag az írója előzetes hozzájárulásával lehetséges! – The reviews presents, showing exclusevly only just the author’s (writer’s) oppinion! The reviews any kind of additional use allowed only with the author’s contribution! All Rights Reserved! 2012 – Erno Szarka) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése