Rémi Bezançon interview

Rémi Bezançon interview

Rémi Bezançon filmes pályafutását rövidfilmek készítésével kezdte el. Meg sem lepődtem, hogy később játékfilmjei témájául is elég merész témákat választott, amik Hollywood-i alkotásokban nem igazán jelennek meg! A Magyarországom március 8-tól látható, „A legszebb dolog” c. filmje kapcsán beszélgettem a rendezővel, budapesti látogatása alkalmával! (Az interjú francia-magyar tolmács segítségével készült!)

Honnan jött a film ötlete, az, hogy ilyen – vagyis női – nézőpontból mutassa be az életet?

 Eliette Abecassis írónő által írt könyv adta az alapgondolatot, bennem pedig nagyon erős vágy volt, hogy női szemszögből készítsek egy filmet. Nagyon izgatott az, hogy tudok egy nő fejébe belépni, és ahhoz, hogy jól meg tudjam csinálni, ezt a könyvet vettem alapműként. Egy nővel együtt (Vanessa Portal – szerk.), és a filmnek a producere is egy nő volt, tehát körülvettem magam nőkkel, és én magam is nő vagyok (csak vicc volt, mondta utána – és nevettünk egyet). De amint viszont komolyan mondok, hogy mint minden férfiban, bennem is van egy adag nő, amit én hajlandó vagyok elfogadni másokkal ellentétben. Az gondolom, hogy minden élőlényben megvan, a féri és a nő egyaránt, csak kérdés, hogy ki az, aki hajlandó ezt elfogadni!

Mit gondol, a való életben is jellemző, hogy a nők gondolkodnak többet, hogy nehezebben döntenek?

Azt gondolom, hogy igen (mosolyog), elég karikatúrás így megfogalmazni, de a férfi sokkal ösztönlényebb, és a nő sokkal gondolatibb lény. Így vagyunk „gyártva”, el kell tudni fogadni!

Jelentett problémát a forgatásnál Ön vagy a színészek számára, hogy ennyire naturalista az ábrázolásmód?

Valószínűleg nekem több gondot okozott, mint a színészeknek, mert én nagyon prűd vagyok. Egy színész nem lehet igazán sohasem prűd, ez egy nem létező dolog, nem ezt a szakmát csinálná, ha prűd lenne. Maga az a tény, hogy az ember elfogadja, hogy filmezik, az már nem prűd, tehát a színészek részére, számára ez nem létezik. Viszont, ugyanakkor én nem tehetem meg, hogy bemutassam az anyaságot, a terhességet, úgy, hogy ne mutassam be a testet. A nő számára az állapotosság, az egyfajta túltengése tulajdonképpen az emberi húsnak, az emberi mivoltának!

Nyugat-Európában, ahogy észrevettem, leginkább a francia és a spanyol filmek könnyedebben kezelik az érzékenyebb, ember közelibb témákat, mint az amerikai filmek! Mi az, ami a franciák részéről többet adhat egy hasonló filmhez, annak értékéhez?

Nehéz erre válaszolni. Egyetértek azzal, amit mondott. Úgy érzem, hogy a francia film egy irodalmibb műfaj, az amerikai film sokkal vizuálisabb, és így az irodalmi jellege elvisz minket a pszichológiához, a lélektanhoz, sokkal inkább, mint a vizuális effektusokhoz. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy aki vizuálisan közöl valamit, az nem feltétlenül érzelem ellenességet mond, mert a képen a vizualitáson keresztül is át lehet adni az érzelmeket! A francia filmek sokkal inkább a lélektani kapcsolatokba helyezik a hangsúlyt, az én filmvilágomban a kettőt próbálom egyesíteni. Tehát megpróbálok vizuális lenni, ugyanakkor egyfajta intellektuális rendezést kívánok megvalósítani. Én is tanulmányozom az erkölcsöket, a pszichológiát, de ettől függetlenül ilyen vonatkozásban irodalmibb vagyok.

Attól függetlenül, hogy itt nem az amerikai típusú vizuális hatások érvényesültek, eléggé hatásos volt a film. összehasonlítva több európai illetve amerikai filmekkel, mégsem depresszív és tanulhat belőle az ember. Mi az, ami ezzel szemben állítva az amerikai filmeket, mégis sikerre vihet egy ilyen alkotást, illetve a francia filmeket?

Franciaországban sokkal jobban mennek, több francia film megy, mint amerikai és sikeresebbek! Ez tulajdonképpen egyedülálló dolog Európában. A kontinensen, akár csak nagyon sok más országban, csak az amerikai filmeknek van helyük, és ez alól tényleg az egyetlen kivétel Franciaország! Hogy miért? Ezt hívják a „kulturális kivételnek”! Ebből fakad az is, hogy egészen egyedülálló finanszírozási rendszer van Franciaországban. Minden egyes eladott jegy után, mindegy, hogy francia, amerikai vagy bármilyen ország filmje legyen, az állam levon ebből egy bizonyos összeget, és ezt a gyártásba forgatja vissza. Ez egészen zseniális ötlet, tulajdonképpen az amerikai film finanszírozza a francia filmet is (mosolyog).

Úgy vettem észre, hogy általában az egész világon az adaptációk (könyv, képregény, stb.), illetve az élet adta igaz történetek filmváltozatai a legsikeresebbek, el tudná képzelni, hogy könyv (adaptálása) alapján Amerikában, Európában vagy Magyarországon forgasson filmet?

Minden csak a történettől függ. Ez a film is tulajdonképpen egy könyv adaptációja, és ez az első alkalom számomra. Egyébként jobban szeretem a saját történeteimet írni! Még nagyon sok mondandóm van, és azt gondolom, hogy nem fogok a jövőben könyvadaptációra támaszkodni.

Korábban főleg rövidfilmeket készített, többet, mint egész estés filmet. Van már esetleg konkrét elképzelése nagyjátékfilmhez kapcsolódóan?

Nemrég (február 08.) mutatták be a negyedik filmemet Franciaországban, ami egy animációs film, „Zarafa” a címe, és egy zsiráf történetét meséli el. Ez az első francia zsiráf történet, gyerekeknek, 5-10 éveseknek szóló film, és nagyon sikeres a bemutatása óta. Ezután pedig, most írtam egy könyvet, amit év végén szeretnék leforgatni, aminek pedig az a címe, hogy „A jövőnk”, és a 40 évesek válságáról szól. Ez kicsit vígjátékibb, mint a jelenlegi („A legszebb dolog”) filmem és ezután megint jön egy animációs film, és remélem, hogy ez is megjelenik, látható lesz Magyarországon. Úgy érzem, hogy nagyon koherens az összes többi, eddigi munkámmal. Végül is minden személyes témámat és gondolatomat bele tudtam vinni ebbe az animációs filmbe.

Van esetleg az eddigi filmjei közül olyan, kifejezetten a saját életének egy részét építette bele?

Mindegyikben benne van egy kicsit saját életem, de azt gondolom, hogy az első két filmem jobban önéletrajzi jellegű, mint a legutóbbi. Az első filmemben arról beszélek, hogy mennyire félek a repülőgépektől, most már nem félek tőle egyébként (nevet). A második filmemben pedig egy olyan családot mutatok be, aki akár az én családom is lehetett volna.

(Az interjú minden esetben a készítő tulajdona! Az interjú bármely célú további felhasználása kizárólag az írója és / vagy a film forgalmazójának előzetes hozzájárulásával lehetséges! – The reviews property of its writer! The interview any kind of additional use allowed only with the author’s and / or the film distributor’s contribution! All Rights Reserved! 2012 – Erno Szarka)