The Children Act (2017) (Emma Thompson, Fionn Whitehead, Stanley Tucci) - vélemény, (kritika)

Először annyira lettem figyelmes, egy hír kapcsán, hogy a közelmúltban lovagi címet kapott színésznő, immáron Dame Emma Thompson új filmjét bemutatták. Nem igazán néztem utána, főleg az előzetesének. De egy mondatban összefoglalva tisztában voltam a tartalmával. Jó, érdekesnek tűnik, majd valamikor megnézem. Nos, ez hamarabb jött el, mint gondoltam. Alig három hete volt a premier az Egyesült Királyságban, de bizonyos szolgáltatóknál már elérhetővé vált interneten. Pár nappal később véletlenül belefutottam az egyik plakátjába, amin Emma mellett más is látható.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor rájöttem, hogy ki alakítja a másik, középpontban álló karaktert. Aztán jött a hab a tortán, a rendező személye (Richard Eyre), aki korábban az „Iris” és a „Notes on a Scandal (Egy botrány részletei)” c. drámák direktora volt. Az egészet pedig az koronázta meg, hogy a forgatókönyvet Ian McEwan, a saját könyve alapján írta. (Már csak az tenné teljessé a képet, ha igaz történetről lenne szó. De a megtekintés után nem nehéz elképzelni, hogy ilyen a valóságban is előfordulhat.)

Végigolvastam nagyjából három, négy forrásból elérhető tartalmat, leírást, és ez csak még inkább meghozta a kedvemet. A sztori röviden: a párkapcsolati válságban lévő bírónőnek arról kell döntenie, hogy a rövidesen 18. életévét betöltő fiú (és családja), általa vallási okok miatt megtagadott életmentő vér transzfúziót engedélyezze a kórház számára vagy sem. Tegyük hozzá, hogy a Brit Legfelsőbb Bíróság köztiszteletben álló tagjaként gyakran került szembe az Emma Thompson által megformált Fiona Maye, de ez a helyzet más. A férje szerepében Stanley Tucci (Jack Maye) tűnik fel, aki több mint megfelelő a szerepre.

A fiút, Adam Henry karakterét pedig a Dunkirk c. filmből (kritika itt) megismert, idén 21 éves Fionn Whitehead kelti életre számunkra. Furcsa, hogy pár éve csak egy barista volt Londonban, a közelmúltban pedig olyan pályára lépett Christopher Nolan filmjében való főszereplésével, aminek a nézők nagyon is örülhetnek. Nagyon nehéz szavakba öntenem a gondolataim, mert túl sok minden kavarog a fejemben, és egyébként sem könnyű spoiler mentesen, konkrétumok nélkül beszélni egy komoly drámáról.

Elsőre az lepett meg, hogy Emma Thompson (Fiona Maye) és Stanley Tucci (Jack Maye) milyen természetesen, nyugodtan állnak hozzá a házassági problémáikhoz. Egyáltalán nem szokatlan a helyzetük, hiszen már több mint két évtizede együtt élnek és az, hogy ellaposodik kapcsolatuk nem okoz meglepetést. Jack egyetemi tanárként több időt tudna szentelni élete párjára, feltéve ha ez kölcsönös lenne. De Fiona karrierista, munkamániás, így leginkább ez minden baj egyik fő forrása. Ritkán, szinte egyáltalán nem láttam hasonlót, hogy teljes nyugalommal, vagyis a feleség részéről inkább beletörődéssel és csenddel álljon hozzá a két fél a tényhez, hogy akár vége is lehet a közös életüknek, ha nem tesznek valamit kettejükért. Mondhatni példaértékű ahogy kommunikálnak, de a látszat ellenére mindketten megsínylik a helyzetet.

Nagyon nem tetszik, sőt utálom, amikor az elvakult látásmód, a bigott, homokba dugjuk a fejünket és csak az jó, amit mi gondolunk hozzáállás akadályoz meg valakit abban, hogy elérhesse a célját. Leginkább az dühít, ha a probléma fő okozója a vallás. Bár mondhatni a „gyermeki ártatlanság” miatt Adam Henry (Fionn Whitehead) nem tehet semmiről. De mivel a szülei a „Jehova tanúi” felekezet tagjai, így egyetlen gyermeküket is ebben a szellemiségben nevelték. Ez pedig most az életébe kerülhet.

A „jog rendszerének” a szabályzata, a szülőknek pedig a „természet rendje” miatt (is) az lenne a feladata, hogy objektív módon, a „jó” mellett álljon ki, akkor is, ha saját meggyőződésével ez ellentétes. Hosszas mérlegelés után, a rövid határidő ellenére olyan határozat születik, amire a néző számít. Viszont előtte szokatlan módon Fiona (Emma Thompson) úgy gondolja, hogy személyesen kell meggyőződnie arról, Adam (Fion Whitehead) tisztában van azzal, hogy miről van szó.

A találkozás váratlan, elementáris erővel lesz hatással nem csak a leukémiától szenvedő srácra, de a bírónőre, idővel az életére is. Bár rövid idő, amit együtt töltenek, különleges kötődés alakul ki közöttük. Ez a későbbiekben csak megnehezíti mindkettejük (élet)helyzetét, de szerintem Isten útjainál az emberi lélek kifürkészhetetlenebb, rejtélyesebb, érdekesebb.

Az túlságosan leegyszerűsítene mindent, ha azt mondanám, hogy szimplán a „hit” és a „tudomány” áll szemben egymással, bár részben talán így van. De amíg valaki nem tapasztal meg hasonlót, hogy egy vadidegen objektívnek tűnő, de közel sem érzelemmentes látásmódja, kedvessége, akár csak pár perc alatt mennyit változtathat valakin, addig nehezen értheti meg a történteket. Lehet mondani, hogy egy „gyerek”, tinédzser könnyen befolyásolható, formálható, de igazából sosem tudhatjuk, hogy legközelebb ki, mikor, miért és mennyi ideig lesz jelen az életükben, illetve milyen hatással lesz ránk, a jövőnkre nézve.

Stanley Tucci (Jack Maye) remek, de Emma Thompson (Fiona Maye) egyszerűen zseniális. Nem túlzás azt állítani, hogy karrierje egyik legjobb formáját nyújtja. Fionn Whitehead (Adam Henry) nem csak fiatal arcvonásaival, gyermeki ábrázatával, hanem tökéletes, és hátborzongatóan élethű alakításával sokkolja, elvarázsolja és az első perctől kezdve a szívébe zárja a nézőt. Attól kezdve, hogy először megpillantjuk, meghalljuk szavait, érthetetlen mindenki számára, hogy kerülhetett ilyen helyzetbe egy tiszta lelkű, és valójában életteli fiatalember.

Leginkább az fogott meg az egészben, hogy milyen utóhatásai lehetnek egy döntésnek. Viszonylag hamar elérjük azt a pontot, hogy kiderül mi a bíróság, bírónő ítélete, de a java csak utána jön. Az elején úgy tűnik, hogy pár perc, (objektívnek tűnő) beszélgetés, mennyi életerőt adhat a másiknak, ami akár alapvetően megváltoztathatja őt, az egész életét. Talán senkinek sincs fogalma arról, hogy mekkora a „felelősség” egy másik személy iránt, amíg nem éljük át. Viszont mindennek ára van, amit a természet behajt rajtunk, így a maradandó emlékek mellett néha súlyos sérülések okozta sebeket is magunkkal kell vinnünk életünk hátralévő részében.

Amennyiben Adam szüleihez hasonlóan sokan „Észak-Korea módjára” nem zárkóznának el a világtól, nyitnának mások felé, akkor sok minden más lehetne. Talán máshoz hasonlóan az ilyen embereket is megérinthetnék az ilyen történetek, elgondolkodhatnának rajtuk. Mit jelent a hit? Miért vagyunk annyira biztosak abban, hogy mi a jó vagy rossz nekünk, szeretteinknek, vagy akár vadidegeneknek? Csak azért, mert annak érezzük vagy az élettapasztalat alapján úgy hisszük? Mikortól lehet valamilyen szellemi nézőpontot vallás szintjére emelni? Vállalhatja egy vagy több ember a felelősséget azért, hogy ezzel másra, élethosszig tartó hatással lesz? Mi van, ha az, ami a másiknak tényleg jó, amire valóban szüksége van, az csak nekünk nem tetsző, kellemetlen, de neki hasznos (lehet)? Képesek lehetünk így is objektíven, önzetlenül segíteni?

Az nem kifejezés, hogy megható, tanulságos, elgondolkodtató és mennyire valóságos az egész történet, családi állapottól, vallási (vagy akár politikai) nézetektől függetlenül. Emberek vagyunk, így az lenne a fontos, ha nem is objektíven, de alapvetően jó szándékkal, a másik számára (is) jót akarva közeledjünk egymás felé. Megtenni nehezebb, mint mondani, de az ismeretlen jövőtől függetlenül érdemes megtenni a kezdő lépéseket, mert sosem lehet tudni, hogy mi vár ránk.

Értékelés: 8.5 / 10

VIDEÓK

The Children Act (2017)

https://www.youtube.com/playlist?list=PLiZ0jejow-Lpz_Iq1XtOUOFrLCnJQ6TAJ

Fionn Whitehead

https://www.youtube.com/playlist?list=PLiZ0jejow-Lp2Uxzg8JD9i7qO3fYoecLg

A film (és hozzá kapcsolódó anyagok) megtekintése 12 éven aluliak számára nem ajánlott!

The "age classification" of this film is not recommended age under 12 (twelve)!

A jogokat a forgalmazó, valamint a(z) BBC Films, FilmNation Entertainment, illetve esetlegesen más jogtulajdonos képviseli, gyakorolja! A tartalom engedély nélküli felhasználása tiltott!

The original rights of this movie is own by the distributor and / or BBC Films, FilmNation Entertainment, and / or other companies which one(s) connects, relates to this movie! Not allowed to use this content without permission!

A Cinema Moziklub összes fotó, video, hang anyaga saját vagy más partner jogvédett, terméke, további felhasználás (kivéve a linkek megosztása pl. Facebook-on, stb.), kizárólag engedéllyel lehetséges! – © Cinema Moziklub 2021

™ and © 2021 Cinema Moziklub. All Rights Reserved. Property of Cinema Moziklub. Promotional use only. Any kind of transfer, or republishing of the articles and every kind of content of the website is only allowed with the permission/contribution of Cinema Moziklub! Every other case, the sale, duplication, other transfer of these material or excerpts thereof, is strictly prohibited!

--------------------

The Children Act, The Children Act Movie, Richard Eyre, Ian McEwan,

Emma Thompson, Fionn Whitehead, Stanley Tucci, Ben Chaplin, Rosie Cavaliero, Jason Watkins, Nikki Amuka-Bird, Rupert Vansittart, Anthony Calf,

előzetes, szinkronos, szinkronos előzetes, magyar szinkronos előzetes, filmklip, clip, official trailer, exclusive, exkluzív, így készült, kulisszák mögött, interjú, összeállítás, featurette, extra, behind the scenes, making of,

drama, justice, court, supreme court, free will,

gyerek, nagykorúság, bíróság, vallás, szabad akarat,

mozi, film, movie,

Cinema Moziklub,

#CinemaMoziklub #moziznijo #TheChildrenAct #TheChildrenActMovie #RichardEyre #IanMcEwan #EmmaThompson #FionnWhitehead #StanleyTucci #BenChaplin

#RosieCavaliero #JasonWatkins #NikkiAmukaBird #RupertVansittart #AnthonyCalf #bíróság #vallás #szabadakarat #könyv #könyvadaptáció

#drama #justice #court #supremecourt #FreeWill #adaptation #bookadaptation #EmmaThompsonMovie #FionnWhiteheadMovie #StanleyTucciMovie