War Horse - review - Hadak útján - kritika
Először azt gondoltam, hogy Spielberg ismét csinált egy
filmet, amivel tovább növelheti az amúgy is elég széles körben ismert hírnevét,
és még több pénzt csinálhat. Van egy ló, egy fiatal srác, szép tájak és háború,
aztán majd lesz bevétel és díjeső!
Hát egy kicsit tévedtem! Steven Spielberg ismét egy
zseniális filmet csinált! Megfigyeléseim aalpján, az igaz történetek és az
adaptációk a leginkább Oscar-díj esélyes és kasszasiker filmek. A „War Horse” színdarab,
de könyv formájában is megjelent! Egy fiatal srác és a love közti különleges
kapcsolat, egy barátság történetét meséli el. A család kénytelen a lovat
eladni, mivel háború van és a farmot sem tudják fenntartani. Albert nehezen
válik meg szeretett lovától. Kicsivel később azonban beáll a hadseregbe,
háborús területre kerül, mindezt azért, hogy megtalálja barátját, Joey nevű
lovát.
Az alapanyaghoz hasonlóan a forgatókönyv és a film szépen
fel van építve. Fokozatosan jutunk el a legdrámaibb pillanatokig! Nem kell egy
végletekig depresszív filmre számítani, mert néha kapunk egy kis humort vagy
valami hasonlót! Sajnos azonban a film nagy részében a szomorúbb pillanatok
vannak többségében!
Legszívesebben elmondanám mi lesz a történet vége, de nem
tehetem, annyi viszont biztos, hogy nem csak egyszer nézhető, részletesen
kidolgozott, zseniális drámai alkotást láthatunk a kitartás, barátság és szeretet
erejéről az élet legnehezebb, háborús pillanatiban is.
Eddig azt hittem a delfinek a legintelligensebb állatok, de
azt hiszem átvágtáztam a lovak oldalára, attól függetlenül, ogy láthattunk már
korábban drámát, amiben ló volt az egyik főszereplő (Vágta (Seabiscuit) – Tobey
Maguire, Jeff Bridges)! Itt azonban fontos megemlíteni, hogy Spielberg,
viszonylag ismeretlen szereplők kiválasztásával kapcsolatos remek érzékének is
szerepe van. Albert-et alakító Jeremy Ervine olyan hitelesen játszik, hogy a
film végére elhisszük, ez megtörtént esemény is lehetne, attól függetlenül,
hogy az első világháború borzalmai és egy farmon élő család mindennapi
nehézségei utunkat állják, amit nem lehet egyszerűen átugrani, és ezt Joey,
maga a ló is nagyon jól tudja. Bátran megirigyelhetné azt a végletekig menő
kitartást és elkötelezettséget egy állat és ember között, illetve kettejük
között kialakult baráti kapcsolat erejét, ami a filmben szemünk elé tárul a
föld felszántásán, az árverésen és a csatamező borzalmas és kegyetlen körülményein
keresztül!
Fontos, hogy Albert számára nem létezik olyan erő, külső
hatás, sem a farm tulajdonosa (David Thewlis) személyében, akitől bérlik a
birtokot, sem az, hogy kezdetben nem állhat be a seregbe fiatal kora miatt,
vagy bármi más tényező, ami megállíthatná. Amikor azonban eljön az idő képes meghozni
érett, határozott személyiséget bizonyító fontos döntéseket a családjával, lovával
kapcsolatban egyaránt.
Nem lehet eldönteni, egyértelműen kijelenteni, hogy Albert, a
fiatal angol srác, vagy Joey, a ló a film főszereplője, fontosabb karaktere,
mert egységet alkotnak, a kitartásuk és hihetetlen lelki erejük rendkívüli
személyiségről, barátságról tesz tanúbizonyságot! Kicsit furcsa, de talán egy
embert is meghazudtoló szellemi erővel és hihetetlen intelligenciával megáldott
lóról beszélünk. Legalább is én így éreztem a film végére.
Gondolkodik, érez,
képes önfeláldozásra, hogy megóvja a gyengébb társát, aki nála első ránézésre
erősebbnek tűnő ló, bárki számára. Ha viszont kell, gazdájához hasonlóan képes
továbblépni, viszont a célját, önmagát soha fel nem adni, a környezeti
hatásoktól függően. Szinte egy színpadi színész arcmimikáját meghazudtoló
gesztusok szintjén kommunikáló állatot láthatunk a filmvásznon, aki akár ember
is lehetne!
Természetesen mellékszerepekben is remek és ismert brit
színészeket láthatunk, mint Emily Watson, aki az aggódó, de végtelen
szeretettel, odaadással bíró édesanya karakterét tárja elénk. Bár David Thewlis
kegyetlen farmtulajdonos képében jelenik meg előttünk, egy rendkívüli család,
de főleg Albert és az ő hűséges barátja, lova Joey kitartása és összetartása
előtt kénytelen kalapot emelni!
Az egyik meglepetés számomra a német hadseregben harcoló,
Albert-el egy korú fiatal srácot és alakító David Kross volt, aki erős
érzelmekkel küzdő karakter megformálása kapcsán tett tanúbizonyságot Kate
Winslet oldalán a rendkívül megrendítő „A felolvasó (The Reader)” c. filmben.
Jelen esetben hasonlóan odaadó és eltökélt személyiségként láthatjuk viszont,
aki testvérét minden áron védelmezve harcol a német hadseregben.
Spielberg több évtizede dolgozik együtt Jamusz Kaminski
operatőr és John Williams zeneszerző társaságában (utóbbival már 40 éve)! Akár
csak a rendező, az operatőr és a zene felelőse sem okozott csalódást.
John Williams zsigeri szinten, csukott szemmel bármit
megkomponál, levezényel, és az úgy tökéletes, illik az adott filmhez, ahogy az
a művet megalkotta. Természetesen a film zenéjének egészét tekintve akadnak
ismétlődő elemek, változó hangszerelésben hangsúllyal az adott jelenthez
igazodva, de ez nem baj. Akár Janusz Kaminski gyönyörűen fényképezett brit
mezőin vagy a szürke és lehangoló csatamezőn járunk, tökéletes zenei
aláfestésben lesz részünk. A film plakátja kicsit elővetíti a zárjelenet
képsorainak hátterét. Persze vádolhatjuk Spielberg-et „Elfújta a szél” c.
filmre való utalás, utánzás miatt hatásvadászattal, de inkább ne tegyük, mert a
napsütötte mezőktől a lehangolt, eső áztatta csatamezőkön át a gyönyörű naplementében
izzó horizontot látjuk, az nem digitális trükk, hanem maga a valóság.
A ráadás pedig az igazi valóság, az élet, egy küzdelmekkel,
hihetetlen kitartással, bátorsággal, szeretettel teli barátság története, amit
Albert és Joey nevű lova tárnak szemünk elé!
(A kritika minden esetben kizárólag az író véleményét mondja el. A kritika bármely célú további felhasználása kizárólag az írója előzetes hozzájárulásával lehetséges! – The reviews presents, showing exclusevly only just the author’s (writer’s) oppinion! The reviews any kind of additional use allowed only with the author’s contribution! All Rights Reserved! 2012 – Erno Szarka)
