My first parachute jump - Első ejtőernyős ugrásom

My first parachute jump - Életem első ejtőernyős ugrása

A T-Mobile „4G/LTE” három részből álló nyereményjáték sorozata végén (2012.03.31.), 2012 április elején nyertem. A jutalom egy teszt előfizetés és mivel dobogós voltam (harmadik) így egy Feldobox ajándékcsomag is (Adrenalin kupon)! (Ezt sajnos csak 2012 június elején kaptam meg, de ez természetesen NEM érinti a Feldobox vagy Tandem Team tagjait! Az pedig érdekes, hogy rettenetes hőségben, de jó időben, a 16-dik Kapcsolat koncert elmaradásának napján, 6-dik hó 30-án – 06-30 – került sor az „ugrásra”!)

Rég ki akartam próbálni a bungee jumping lehetőséget. A Feldobox ajándékcsomag, konkrétan jelen esetben az „Adrenalin kupon” ennél sokkal, de sokkal többre ad esélyt. Így a „szabadesés tandemben” programot választottam! J Ebben pedig a „Tandem Team” volt a segítségemre!

Hosszas időpont egyeztetés után sikerült megállapodni a 2012.06.30., szombat dátumban, napban. Az időjárás mondhatni kedvező volt. viszonylag szélcsend, szinte állt a levegő, árnyékban 38-40, napon akár 44-50 celsius fok is volt! Persze ennek nyomát sem éreztem, amíg a levegőben voltam! J

Érkezéskor nagy volt a készülődés, a jelen lévők már várták a következő ugrást, de a tandem ugrókon kívül láthattam „ugró tanulókat” is, akik bizonyos mennyiségű ugrás, gyakorlat, eltelt idő után önállóan is ugorhattak.

Én csak pár kollégával beszéltem, de mindegyikük nagyon közvetlen és jófej volt. A csapat tagjai, talán Magyarország legprofibb ejtőernyős ugrói, akik fejenként több ezer egyéni –és tandem ugráson vannak túl. A számomra kijelölt „tandem pilóta” Robi volt. Én kb. 186 cm vagyok ő alig 10 centivel alacsonyabb nálam, a repülőgép ajtaja belülről, állva nekem mellkasomig ér, de megoldottuk a dolgot. J

Megkaptam a felszerelést, Robi alaposan elmagyarázott mindent és egészen az ugrás pillanatáig nyugodtan kérdezhettem. A repülőgép számomra kis méretű volt, azonban kb. 20-22 ember elfért benne. Belül alacsony, a két oldalán az ablakok mellett felhajtható kisméretű padhoz hasonlító ülőkén kellett összezsúfolódni az adott felszállásra. Egy másik „kolléga” elmondása alapján mondhatni „nagy”, hiszen használtak már jóval kisebb repülőt is.

Robi folyamatosan igyekezett a kézi kamerával felvételeket készíteni a felkészülést biztosító épület elhagyása és a landolás utáni első percek között. J A felszállás után mindig mutatta a magasság mérőt, de nekem 400 m, 1.000 m sem tűnt túl magasnak. A heveder megerősítését, meghúzását, Robihoz való csatlakoztatást 2.500 méteres magasságban kezdtük meg. Az ajtó kinyílása előtt egyszerűnek tűnő, átlátszó, de egy gumi pánttal jó erősen a fejemre rögzített szemüveget kellett felvenni. Az ablakon kinézve a 4.000 méteres ugrási magasság sem tűnt soknak, attól függetlenül, hogy a gép viszonylag kis méretéhez viszonyítva a pilóta fülke szinte egy karnyújtásnyira volt, ahol a vezető kinyitotta az oldalablakot és a szél eléggé süvítve áramlott be az utastérbe.

Megjegyezném, hogy Robival elsőként szálltunk be a repülőbe, így a pilótafülkéhez legközelebb, legbelül ültem, vagyis pont utolsóként ugortunk. Az első pár másodperc, őszintén mondom, számomra egy picit félelmetesnek tűnt. Nem a mélység, hanem a szél hatalmas zaja miatt. A gépben ülő egyes ugróknak teljes sisakjuk volt, nekem nem, de ez most lényegtelen. Rettenetesen süvített a szél a fülembe és alig tudtam lélegezni, mert túl sok levegő próbált beáramolni a tüdőmbe, de ez hányingert nem éreztem, és ez sem volt probléma. Robi figyelmeztetett, hogy fontos a lábaimat ugráskor hátra emelni, az övéi mellé a kezeimmel pedig váll, mellkas magasságban a hevedert fogni, utána a szél által automatikusan beállítva, nem túlságosan széttárva oldalra tehetem. Ő végig kérdezett, hogy jól vagyok-e kipróbálhatunk-e pár figurát, de mindezt csak az ernyő kiengedése után.

Furcsa volt körülnézni több ezer méter (4 ezerről megkezdve a szabadesést) magasan, először csak a felhőtlen, kristálytiszta kék égboltot látni – és persze Robi bal kezét, amire jól rá volt erősítve a kézi kamera és engem filmezett vele. J Érdekes volt látni alattam mindent sokkal kisebben, majd felém közeledve egyre nagyobban. A szabadesés kb.50-60 másodpercig tartott, aztán ernyőnyitás (fogalmam sincs milyen magasságban), aztán az ereszkedés kb. 6-8 percig! A két személyre tervezett, speciális ernyő nyitódásánál kisebb visszarántást, húzást éreztem, mint amire számítottam, de az eddig megismert, szabadesés érzését és nyugodt, békés, lassú ereszkedés váltotta fel. Nem akarok, nem érdemes és nem is lehet különbséget tenni a kettő között, hiszen mindegyik része az ejtőernyős ugrásnak.

Ettől a pillanattól kezdve már tudtam kommunikálni Robival, bár így is hangosan kellett beszélnem, az enyhe szél miatt. Ezt megelőzően természetesen a vállamat megütögetve jelezte, hogy most már széttárhatom a karom, közvetlenül a kiugrás után, és az ereszkedés megkezdésekor már leereszthettem a lábam. Persze vállaltam néhány figura kipróbálását és elképesztő érzés volt ereszkedésből hirtelen oldalra majd vízszintes helyzetbe dőlni, hasonlóan a repülőgépből való kiugráshoz.

Amennyire az első másodpercekben elöntött az enyhe félelemmel párosuló hatalmas adrenalin bomba, a végéhez közeledve a tájat egyre nagyobbnak látva nem szerettem volna a (szilárd talajon) landolni. Hanem újra át akartam átélni a készülődéstől, de legfőképpen a repülőből való kiugrástól a landolásig, leginkább a szabadesés és ereszkedés első perceit, érzését! J

Robi említette, hogy biztonsági szempontból sérülések elkerülése végett (is), be kell húznia lábaim, mint ha ülnék és két kézzel térdeimnél fogva szinte a mellkasomig magamhoz húzom. Ezt a jelzésére a landolás előtti utolsó másodpercekben kellett megtenni, és így épségben, hatalmas adrenalin többlettel a fenekemen, de földet értem. A landolás után az ernyőt mindkettőnkről lekapcsolta, majd szinte szavakhoz és levegőhöz sem jutva megpróbáltam a kézi kamerába elmondani, hogy milyen volt. Aztán Robi megköszönte, hogy lehoztam a hátamon és az ernyőből a levegő nagy részét kipréselve, azt összecsomagolva az épületbe visszamentünk. A sebességmérőt megtekintve Robi elmondta, hogy 217 km/h volt a sebességünk! J Hát lehetett érezni, de én az ugrás utáni másodpercekbe ezt sokkal többnek észleltem, már, ha egyáltalán fel lehet fogni ezt a semmihez sem hasonlítható élményt.

Ezt lehetne úgy jellemezni, hogy kissé félelmetes az elején, de nem lenne (teljesen) igaz, ha pedig azt mondom, hogy fantasztikus, elképesztő volt, talán túl keveset mondok. Felejthetetlen, megismételhetetlen, egyedi és életre szóló élmény az ejtőernyős ugrás minden egyes másodperces. Igaz, életemben ez volt az első, de szerintem igaz lehet mindegyikre, az is, hogy nincs két egyforma, akkor is, ha ugyanarról a helyszínről hajtjuk végre.

Most már tapasztalatból mondhatom, hogy a világ egyik legjobb sportját kipróbáltam. Igaz a repülőtér, repülőgép, személyzet, felszerelés, engedélyek, egyebek fenntartása, megteremtése, a landolásig minden létrehozása, nem olcsó, akkor sem, ha az ugrás árát egy főre vetítve nézzük. Aki teheti, spóroljon, vagy amennyiben van felesleges pénze és nem tudja, hogy mit kezdjen vele, hát akkor van egy ötletem a számára. Próbálja ki az ejtőernyős ugrást! J Persze, aki megteheti, tanfolyamon is részt vehet, és idővel önállóan is ugorhat, a lehetőségeihez, feltételekhez képest szinte korlátlanul!

Az ugrást követően egy „kolléga”, a „csapat” egyik addig számomra ismeretlen tagja vitt vissza a városba, Kaposvárra. A pár perces úton beszélgettünk, megtudtam még pár dolgot, és azt hiszem, már van határozott elképzelésem, hogy mi lehet még ennél is jobb „dolog”, amit életemben legalább egyszer feltétlenül ki szeretnék próbálni.

Robi, Tandem Team, és mindenki, Köszönöm szépen ezt a felejthetetlen élményt, ami valóban örök emlék lesz számomra, nem is említve a felvétel újbóli megtekintését! J

My first parachute jump - Kaposujlak Airport, Hungary - June 30th, 2012 (2012.06.30.)


Video link: http://www.youtube.com/watch?v=06nlHu5Zd4s&hd=1


Playlist link (the uncut version is uploaded as private video): http://www.youtube.com/playlist?list=PL3CE9C2CB2EFF5ABE&feature=view_all




A "T-Mobile a 4G/LTE (korlátlan előfizetést) 2012 július utolsó napjaiban bitzosította számomra (és a többi nyertesnek is), de azóta is örömmel használom, és nézem vissza a videót, amikor csak tudom és kedvem van hozzá!


Kérlek, ha lehet NE másold le ezen közzétett anyagot, hanem légyszíves OSZD MEG A VIDEO és BLOGBEJEGYZÉS tartalmakat egyaránt, hogy másik is kedvet kapjanak ehhez a rendkívüli sporthoz!


If You liked it (or even notr), please share this BLOG POST and the YouTube VIDEO too(copy the link), please, to SHARE the experience with everyone, to get a taste from this extraordinary sport and try it! :)