Louis
Silvie "Louie" Zamperini élete, története a
lehetetlennel határos, de mégis igaz. A történet 2010 (itthon
2012) óta könyv formában elérhető, de a megfilmesítés kicsit
váratott magára. Most viszont, majdnem 6 évtizednyi várakozás
után mozivásznon tekinthetjük meg Louie sztoriját. (A kritika végén találhatóak az előzetesek, extra videók és képgaléria linkjei.)
A
film ötlete már az 50-es évek elejétől érdekelte a Universal
stúdiót,de úgy látszik kellett várni a könyvre. Egyébként
Laura Hillenbrand írta a nálunk magyarul nem elérhető
"Seabiscuit" c. regényt, amit azonos (itthon Vágta) címen
mutattak be a mozik, és 7 Oscar-díj jelölést is begyűjtött.
A
könyvben a köszönetnyilvánítás rész nem merül ki pár névben,
az írónő elég hosszan részletezi, szinte már egy külön
fejezet, hogy kinek hálás a könyv elkészültéért. Sok munka
volt benne ezt senki nem vitatja, és meg is lett az eredménye.
Részletes, lényegre törő és egy percig sem unalmas Louie
életének különböző állomásain végig utazni a könyv lapjain
keresztül. Azt hiszi az olvasó, hogy itt már nem jöhet rosszabb,
főleg, hogy Loui rosszcsont gyerekből igazi férfivá érett és
sok mindent magára szedett, önmagává tette, fejlesztve
egyéniségét (ezzel többek között elkerülve a börtönt is).
Sajnos
a film nem volt ennyire szerencsés, a kritikusok nem kedvelték és
a szakma is mellőzte, szinte semmilyen filmes díjra nem jelölték.
Mivel ezen sorokat a könyv elolvasása, és a film moziban való
megtekintése után írom nem csak látatlanban mondom, hogy ezt
sajnálom. De ilyen az élet.
A
könyv vége felé, a hazatérés után sokáig szó van arról, hogy
Louie milyen állapotba kerül, "flasback"-ek (bevillanó
emlékképek, események) "vakítják el", bénítják meg
és így tovább. A film is hasonló módon ("flashback")
nyit és vezet végig minket Louie életének legfontosabb
állomásain. Először furcsa volt, hogy rögtön a "közepébe
csapva" indul az egész, de sikerült felvenni a tempót, és
teljesen átadtam magam neki, belefeledkeztem, végig lekötött. Ez
persze nem jelenti, hogy maradéktalanul meg vagyok vele elégedve.
A
főszereplő Louie-t (ejtsd lui, luit) alakító Jack O'connell brit
színész, és itt is bebizonyítja, hogy van tehetsége, nem csak a
szigetországban készült mozgóképi alkotásokban (pl. Starred
Up)! A mellékszereplők jelenléte pár kivételével nem sok vizet
zavarnak. Ezzel el is érkeztem az első ponthoz. Sajnos a különböző
hadi támaszpontokon, valamint a munkatáborokban játszódó
jelenetekből ők eléggé kimaradtak. Mondjuk a könyvben sincs
túlzottan sokat szó Louie családjáról, de én egy hajszálnyit
többet vettem volna át ebből is, főleg az édesanyja kapcsán.
Az
egyik fontos karaktert, Phil-t, Louie egyik legjobb barátját
szintén a szigetországból származó színész, Domhnall Gleeson
(Brendan Gleeson fia) alakítja. Jack O'Connell után rajta éreztem
leginkább, hogy heléyn van, üde színfoltja atörténetnek, mindig
megfelelő mennyiségben van jelen. Ez elmondható Garrett Hedlund
(Tron: Örökség; Úton) kapcsán is, aki Fitzgerald
megszemélyesítője és Louie tábori kálváriájának,
megpróbáltatásainak egyik állandó szereplője, mivel ő a tábor
tolmácsa, és az egyik helyen a "barakk parancsnok" is,
aki nem csak a rendet próbálja tartani, hanem támasza is az ott
lévőknek.
Igazán
kár, hogy pl. a vallási vonal nagyon keveset van jelen a filmben,
mert ebben is, főleg a hazatérés után igazán kiteljesedhetne egy
színész, de Jack O'Connell enélkül is bizonyított, Anglia után
Hollywood-ban is meg fogja állni a helyét és nem adja alább a
"hazai" színvonalnál (pl. a Starred Up c. börtön
dráma). Azt kell mondani, hogy a hazatérés után, Louie újra
önmagára találása, Isten, és a vallás elfogadása legalább
olyan nehéz és megrendítő utazás a könyvben, mint amilyen
borzalmasak voltak számára a háború okozta viszontagságok.
Lehet
nevezni Istennek, szerencsének, sorsnak, döntse ezt el mindenki
maga, de Louie-t mindig valami pozitív energia eszi körül. Az
biztos, hogy a fiatal éveiben a bátyja, akinek sokat köszönhet és
végletekig hálás rengeteget tett érte, így nem csoda, hogy hogy
később sem hagyta el magát. Sőt, élete végéig annyit
fejlődött, amennyit a környezetében talán senki. Ezen folyamat
elejét és főbb részleteit a film remekül átadja, de sajnos a
befejezést, amit a könyv a táborok megpróbáltatásaihoz
hasonlóan vagy még inkább drámai módon tár elénk nem adja
vissza. Viszont amikor szükséges, akkor nem csak néha
megmosolyogtat, de eléri, hogy minden erőnket összpontosítva
figyeljük a vásznat és átérezzük mindannyiuk sorsát.
A
történet másik kiemelt szereplője a "Madár (The Bird)",
igazi nevén Mutsuhiro Watanabe. Ezen hírhedt(/híres) személy
életre keltésére nem egy tapasztalt ázsiai színész, hanem
mondhatni egy kezdő, tapasztalatlan, a filmiparban járatlan,
viszont a showbiznisz világában nagyon is jártas személyt
választottak. Ő "Miyavi" (Takamasa Ishihara), a japán
rocksztár. A zenéje, videó klipjei energikusak, majd szét
robbannak, kétségtelenül egyedi. Annak ellenére, hogy elég jól
beszél angolul, bár néha érezni, hogy "nehezebben megy"
neki, és nem jártas a filmszínészet világában én mégis úgy
gondolom, hogy kiváló választás a "Madár" szerepére.
Sajnos azonban nem az ő hibája, hogy nem tudta teljesen
kibontakoztatni a tehetségét, de reméljük még lesz rá alkalma.
Nagyon szomorú vagyok, hogy a könyvből sok kimaradt rész
Watanabe-t is érinti. Mivel Miyavi zenei előadóművész,
rockzenész mondhatni, így a hangjával jól tud bánni. Ez viszont
óriási mértékben hozzáad ahhoz, hogy a vásznon is hiteles és
minél félelmetesebb legyen "Madár" karaktere.
Kapunk
az arcunkba, vagyis helyettünk Louie eleget, sokat szenved, de úgy
gondolom ez kevés ahhoz képest, amit a könyv leír. Viszont a
"Madár" megjelenése, egyes "módosított"
részekben különösen olyannyira erőteljes, hogy szinte mi is
érezzük Louie ütéseit. Az egyik leghíresebb rész a "plank"
(palánk, deszka, palló) jelenet kifejezetten dráma, erős és
eléggé gyomorszájon vág, akár csak a könyvben.
A
hazai filmforgalmazás, mozis piac és leginkább az igények miatt a
szinkronos kópiák, változatok elterjedtek és ritkán kerülnek
vetítésre filmek "OV" (original language, whitout
subtitle - eredeti nyelven, felirat nélkül) vagy feliratos
változatban a hazai filmszínházakba, akkor is rövid ideig. Mivel
nem csak a stáb, hanem a színészek is nagyban felelősek egy film
sikeréért, így az eredeti hangjukkal is sokat hozzá tudnak teni a
filmélmény és nézői elégedettség növeléséhez. Ismét
negatívan kell nyilatkoznom, hiszen a filmet szinkronos változatban
láttam a már említett okok miatt. Sajnos nem igazán adja vissza
az "első benyomás" élményét a legtökéletesebben, ez
főleg "Miyavi" részéről érezhető. Ő, aki a Madár
szerepében remekel, zseniális, hátborzongató alakítást nyújt,
de úgy érzem eredeti hanggal még jobb.
A
film forgatókönyvét eredetileg Richard LaGravenese és William
Nicholson vetette papírra. Majd valamiért úgy alakultak a dolgok,
hogy Ethan és Joel Cohen vették át a stafétabotot, akik
"szélsőséges", de sokak és az Amerikai Filmakadémia
(ők döntenek az Oscar-díjról) kedvencei. Ezúttal nem jött be a
stúdió és a producerek választása. Számomra több minden
kimaradt, amit a könyvben olvasható. Az egyik módosítás, amit
kicsit zokon vettem, az a tengeren töltött napokról szól, egész
pontosan a "srácok" megtalálásának körülményeire
gondolok. Ez kissé eltér a könyvben olvasott verziótól.
A
rendezői (és részen produceri székben) ezúttal a világ és
Hollywood egyik legismertebb nője, asszonya, Angelina Jolie került.
Sokan szidták anno első, nagy játékfilmes rendezése kapcsán,
mai csúnyán megbukott a mozikasszáknál és nem csak a nézők,
kritikusok, de szinte mindenki részéről sok támadás érte. Az
"Unbroken" esetében ez mérséklődött, de nem enyhült
teljesen. Nem gondolom, hogyfeltétlenül tapasztalat hiányában
lenne, mert ismeri a "film(ipar)" világát, de azért a
rendezés nem véletlenül külön szakma. Sokkal elégedettebb
lennék, ha olyan filmet kaptam volna "tőle", mint amilyen
pl. a "Changeling (Elcserélt életek)" c. sztori volt,
aminek Clint Eastwood volt a direktora. Ezért a szerepért Angie a
legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díj esélyesei között
tudhatta magát. Megérdemelten, jogosan. Én a rendezésénél ezt
az energiát, szenvedélyt, és élettapasztalatot hiányolom.
Nos,
nem mehetek el szó nélkül a filmzene mellett, amit a rendkívül
tehetséges francia-görög származású Alexandre Desplat
komponált. Remek muzsikái, amivel sokszor elvarázsolt már minket,
talán észre sem vesszük, mert elmerülünk a filmben. De ez
természetesen. A "Rendíthetetlen" esetében alaposan
kivette a részét, bár amikor felkérték a projektre, akkor tájt
vállalta el a The Imitation Game c. filmet is. Rendkívül rövid
idő állt rendelkezésére az említettek kapcsán, és úgy érzem,
hogy nem "laposodott" el az évek alatt, így most is
fülbemászó dallamokat komponált (mindkét film nézőinek
számára)!
Mondhatni
Hollywood előírása, hogy minden filmbe kell egy fülbemászó
dallam, ami nem a zeneszerzőtől származik. Ezt most, a "Vége
főcím dal" kapcsán a Coldplay előadásában "Miracles"
címmel kapjuk meg, akik már a filmtől függetlenül is remekeltek
ezzel az egy, kizárólag a filmzenei albumon elérhető zeneszámmal.
A
könyv eszméletlenül nagy hatással van az olvasóra, szinte észre
sem veszi, hogy milyen tempóban halad, a karakterek, szereplők
fejlődésével lépést tartva sem tűnik fel, hogy hol jár. Egyik
pillanatban Louie gyerek, aztán belép a háborúba, majd az óceánon
hánykolódik egy mentőcsónakban, végül hadifogságba kerül,
ahol hosszú idő eltöltése után a háború véget értével
megmenekül, és hazajut szeretteihez. Mindig pengeélen táncol
érzelmileg az olvasó, hánykolódik, akár csak Louie az óceánon.
Miközben egyik fejezet jön a másik után, nehezen kivárhatóak a
jövőbeli történések, és amikor azt hinnénk, hogy Louie,
bajtársai, szerettei megnyugodhatnak egy pillanatra, akkor újabb
dráma következik. A vége, akár csak egyes kiemelt "állomások"
főhősünk életében katartikus fordulatot vesznek és pozitív
véget érnek, de mégis olyan mély nyomot hagy bennünk, hogy
képtelenek vagyunk szabadulni a hatása alól! Röviden talán így
foglalható össze a történet adta élmény, hatás.
Ezt
a könyv leírhatatlan módon átadja az olvasónak, a film kevésbé.
Viszont, aki nem olvasás után, hanem akár előtte vagy anélkül
tekinti meg a filmet még inkább át fogja érezni. A főleg az
elején jelen lévő nem lineáris vonalvezetés, amit én a könyv
után, talán jogosulatlanul elvártam, a filmzene, rendezés,
szereplők összességében elismerésre méltót alkottak. A könyvet
lezárása és a film befejezése kapcsán is van eltérés, hiszen
nem kerülhetett bele a filmbe. Azt hiszem anno a Cohen-testvérek
Mondták Angelina Joli számára, hogy a könyv élményének átadása
a cél, nem szolgai módon annak minden oldalának a filmvásznon
való megjelenítése. Ezzel az "alap igazsággal" részben
egyet is értek, de úgy érzem egy rizsszemnyit többet beletéve a
"Madár" brutalitásához hasonlóan erős drámát kaptunk
volna, mit én a könyv olvasása után alapvetően elvártam.
Vegyes
érzések kavarognak bennem, kicsit talán úgy érzem magam, mint
Louie a "Madár" ütései után, nehezen tér magához.
Panaszkodhatnék még a könyv és a film közti különbségek
miatt, de a műfaji sajátosságok ellenére egy szépen összerakott,
kerek történetet kapunk, pozitív végkifejlettel. Mivel Louie a
való életben 2014. július 2-án, életének 97-dik életévében
elhunyt, így talán nem tudjuk meg, hogy mit gondolt volna a
filmről, a fogadtatásáról, de talán mindegy is, mert olyan
nyugalom és energia árad belőle, amit csak egy "Rendíthetetlen"
ember képes átadni mindannyiunknak, most már film formájában is.
(Angelina
Jolie egy interjúban említést tett róla, hogy a film nem
végleges, effektek és filmzene nélküli változatát megmutatta
Louie számára, amikor ő már a kórházban volt.
"Így
amikor megtudtam, hogy kórházban van, kicsit meglepődtem, fogtam a
film akkori, nyers változatát – ami lényegében csak annyiban
különbözik a véglegestől, hogy sokkal kevesebb zenei aláfestést
és vizuális effektet tartalmaz –, bevittem hozzá, és együtt
megnéztük. Ostoba kérdések jártak a fejemben... Vajon tetszeni
fog neki? Elmondja majd a véleményét róla? Mit gondol a színészek
játékáról? Milyennek találja a felvételeket? Válaszok helyett
abban a rendkívüli megtiszteltetésben volt részem, hogy láthattam
ezt a csodálatos embert, a ragyogó kék szemeit, amint végignézi
az életét, visszaemlékezik a családjára és a barátaira, akik
már eltávoztak, és arra készül lelkileg, hogy ő maga is
elmenjen, és újra velük lehessen. Igazán gyönyörű élmény
volt."
Forrás:
http://goo.gl/MY5yfo)
Konkrét,
számszerű értékelés esetén azt kell mondanom, hogy 10-es skálán
a könyv 12-es, a film 9-es.
Az
biztos, hogy a filmet majd megveszem, amikor elérhető lesz DVD és
Blu-ray (BD) formátumban. A filmzenei CD és a könyv már megvan.
:) Viszont a kíváncsiság ellenére kissé "félek", hogy
milyen részeket hagytak ki a filmből, amik talán maradhattak volna
benne, ezzel is még inkább erősítve azt. Túl sok mindenre nem
következtetek, de a filmzenének van egy bővített változata, ami
sosem elérhető kereskedelmi forgalomban. Ez az úgynevezett "For
Your Consideration / Academy Consideration" edition ("a
figyelmedbe ajánlva"), változat, amit kizárólag a filmes
díjakat odaítélő "szervezetek" tagjai kapnak meg.
Persze felkerül a netre és letölthető, akár csak a "screener"
(dvdscr) verzió, amit hasonló személyek kapnak meg dvd-n, néha
jóval korábban a premier előtt.
A
könyv borítóján lévő ajánlójával zárom soraim, mert az
eddig leírtak helyett talán ez jobban összefoglalja miről is van
szó. - "Az emberi akarta és méltóság diadalának igaz
története a második világháború poklában." Így igaz,
Louie rendkívüli ember volt, nyugodjék békében, Isten
nyugosztalja!
Unbroken (Rendíthetetlen) - Louis Silvie "Louie" Zamperini hihetetlen igaz története, Angelina Jolie filmjében, Jack O'Connell főszereplésével február 05-től a mozikban!
Előzetesek (magyar): 01. (http://goo.gl/NGfJA6), 02. (http://goo.gl/TKf65G) - angol/eng: 01. (http://goo.gl/dWqZav), 02. (http://goo.gl/YrrNU8), 03. (http://goo.gl/106vXr)
Extrák: 01. (http://goo.gl/qqOXMx), 02. (http://goo.gl/QLXL86), 03. (http://goo.gl/tFK9mo), 04. (http://goo.gl/xqwGBs), 05. (http://goo.gl/YxH6r8), 06. (http://goo.gl/8ac18e), 07. (http://goo.gl/LsPTcQ), 08. (http://goo.gl/t1SKGP), 09. (http://goo.gl/szf1j3), 10. (http://goo.gl/6tYeUA), 11. (http://goo.gl/X1xzB6)
Facebook kép galéria: http://goo.gl/wyzzeo
Kritika, vélemény:
http://goo.gl/xg0M4F
Unbroken (Rendíthetetlen) YouTube playlist (összes video): http://goo.gl/WjBr3m
Cinema Moziklub - 2015, filmek: http://goo.gl/5qBG9x
#Unbroken #UnbrokenMovie #Rendíthetetlen #AngelinaJolie #LauraHillenbrand #AlexanderDesplat #JackOConnell #LouisZamperini #AlexRussell #PeteZamperini #GarrettHedlund #JohnFitzgerald #DomhnallGleeson #RussellAllenPhillips #TakamasaIshihara #Miyavi #MutsushiroWatanabe #JaiCourtney #LukeTreadaway #FinnWittrock #JohnDLeo #SpencerLofranco #MorganGriffin #MaddalenaIschiale #JohnMagaro #VincenzoAmato #AnthonyZamperini #CJValleroy #IAmUnbroken #CinemaMoziklub
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
