Először
annyira lettem figyelmes, egy hír kapcsán, hogy a közelmúltban
lovagi címet kapott színésznő, immáron Dame Emma Thompson
új filmjét bemutatták. Nem igazán néztem utána, főleg az
előzetesének. De egy mondatban összefoglalva tisztában voltam a
tartalmával. Jó, érdekesnek tűnik, majd valamikor megnézem. Nos,
ez hamarabb jött el, mint gondoltam. Alig három hete volt a premier
az Egyesült Királyságban, de bizonyos szolgáltatóknál már
elérhetővé vált interneten. Pár nappal később véletlenül
belefutottam az egyik plakátjába, amin Emma mellett más is
látható.
Az
utolsó csepp a pohárban az volt, mikor rájöttem, hogy ki alakítja
a másik, középpontban álló karaktert. Aztán jött a hab a
tortán, a rendező személye (Richard Eyre), aki
korábban az „Iris” és a „Notes on a Scandal (Egy botrány
részletei)” c. drámák direktora volt. Az egészet pedig az
koronázta meg, hogy a forgatókönyvet Ian McEwan, a
saját könyve alapján írta. (Már csak az tenné teljessé a
képet, ha igaz történetről lenne szó. De a megtekintés után
nem nehéz elképzelni, hogy ilyen a valóságban is előfordulhat.)
Végigolvastam
nagyjából három, négy forrásból elérhető tartalmat, leírást,
és ez csak még inkább meghozta a kedvemet. A sztori röviden: a
párkapcsolati válságban lévő bírónőnek arról kell döntenie,
hogy a rövidesen 18. életévét betöltő fiú (és családja),
általa vallási okok miatt megtagadott életmentő vér transzfúziót
engedélyezze a kórház számára vagy sem. Tegyük hozzá, hogy a
Brit Legfelsőbb Bíróság köztiszteletben álló tagjaként
gyakran került szembe az Emma Thompson által megformált
Fiona Maye, de ez a helyzet más. A férje szerepében Stanley
Tucci (Jack Maye) tűnik fel, aki több mint megfelelő a
szerepre.
A
fiút, Adam
Henry
karakterét pedig a Dunkirk
c. filmből (kritika itt)
megismert, idén 21 éves Fionn
Whitehead
kelti életre számunkra. Furcsa, hogy pár éve csak egy barista
volt Londonban, a közelmúltban pedig olyan pályára lépett
Christopher
Nolan
filmjében való főszereplésével, aminek a nézők nagyon is
örülhetnek. Nagyon nehéz szavakba öntenem a gondolataim, mert túl
sok minden kavarog a fejemben, és egyébként sem könnyű spoiler
mentesen, konkrétumok nélkül beszélni egy komoly drámáról.
Elsőre
az lepett meg, hogy Emma Thompson (Fiona Maye) és Stanley
Tucci (Jack Maye) milyen természetesen, nyugodtan állnak hozzá
a házassági problémáikhoz. Egyáltalán nem szokatlan a
helyzetük, hiszen már több mint két évtizede együtt élnek és
az, hogy ellaposodik kapcsolatuk nem okoz meglepetést. Jack egyetemi
tanárként több időt tudna szentelni élete párjára, feltéve ha
ez kölcsönös lenne. De Fiona karrierista, munkamániás, így
leginkább ez minden baj egyik fő forrása. Ritkán, szinte
egyáltalán nem láttam hasonlót, hogy teljes nyugalommal, vagyis a
feleség részéről inkább beletörődéssel és csenddel álljon
hozzá a két fél a tényhez, hogy akár vége is lehet a közös
életüknek, ha nem tesznek valamit kettejükért. Mondhatni
példaértékű ahogy kommunikálnak, de a látszat ellenére
mindketten megsínylik a helyzetet.
Nagyon
nem tetszik, sőt utálom, amikor az elvakult látásmód, a bigott,
homokba dugjuk a fejünket és csak az jó, amit mi gondolunk
hozzáállás akadályoz meg valakit abban, hogy elérhesse a célját.
Leginkább az dühít, ha a probléma fő okozója a vallás. Bár
mondhatni a „gyermeki ártatlanság” miatt Adam Henry (Fionn
Whitehead) nem tehet semmiről. De mivel a szülei a „Jehova
tanúi” felekezet tagjai, így egyetlen gyermeküket is ebben a
szellemiségben nevelték. Ez pedig most az életébe kerülhet.
A
„jog rendszerének” a szabályzata, a szülőknek pedig a
„természet rendje” miatt (is) az lenne a feladata, hogy objektív
módon, a „jó” mellett álljon ki, akkor is, ha saját
meggyőződésével ez ellentétes. Hosszas mérlegelés után, a
rövid határidő ellenére olyan határozat születik, amire a néző
számít. Viszont előtte szokatlan módon Fiona (Emma
Thompson) úgy gondolja, hogy személyesen kell meggyőződnie
arról, Adam (Fion Whitehead) tisztában van azzal,
hogy miről van szó.
A
találkozás váratlan, elementáris erővel lesz hatással nem csak
a leukémiától szenvedő srácra, de a bírónőre, idővel az
életére is. Bár rövid idő, amit együtt töltenek, különleges
kötődés alakul ki közöttük. Ez a későbbiekben csak
megnehezíti mindkettejük (élet)helyzetét, de szerintem Isten
útjainál az emberi lélek kifürkészhetetlenebb, rejtélyesebb,
érdekesebb.
Az
túlságosan leegyszerűsítene mindent, ha azt mondanám, hogy
szimplán a „hit” és a „tudomány” áll szemben egymással,
bár részben talán így van. De amíg valaki nem tapasztal meg
hasonlót, hogy egy vadidegen objektívnek tűnő, de közel sem
érzelemmentes látásmódja, kedvessége, akár csak pár perc alatt
mennyit változtathat valakin, addig nehezen értheti meg a
történteket. Lehet mondani, hogy egy „gyerek”, tinédzser
könnyen befolyásolható, formálható, de igazából sosem
tudhatjuk, hogy legközelebb ki, mikor, miért és mennyi ideig lesz
jelen az életükben, illetve milyen hatással lesz ránk, a jövőnkre
nézve.
Stanley
Tucci (Jack Maye) remek, de Emma Thompson (Fiona Maye)
egyszerűen zseniális. Nem túlzás azt állítani, hogy karrierje
egyik legjobb formáját nyújtja. Fionn Whitehead (Adam Henry)
nem csak fiatal arcvonásaival, gyermeki ábrázatával, hanem
tökéletes, és hátborzongatóan élethű alakításával sokkolja,
elvarázsolja és az első perctől kezdve a szívébe zárja a
nézőt. Attól kezdve, hogy először megpillantjuk, meghalljuk
szavait, érthetetlen mindenki számára, hogy kerülhetett ilyen
helyzetbe egy tiszta lelkű, és valójában életteli fiatalember.
Leginkább
az fogott meg az egészben, hogy milyen utóhatásai lehetnek egy
döntésnek. Viszonylag hamar elérjük azt a pontot, hogy kiderül
mi a bíróság, bírónő ítélete, de a java csak utána jön. Az
elején úgy tűnik, hogy pár perc, (objektívnek tűnő)
beszélgetés, mennyi életerőt adhat a másiknak, ami akár
alapvetően megváltoztathatja őt, az egész életét. Talán
senkinek sincs fogalma arról, hogy mekkora a „felelősség” egy
másik személy iránt, amíg nem éljük át. Viszont mindennek ára
van, amit a természet behajt rajtunk, így a maradandó emlékek
mellett néha súlyos sérülések okozta sebeket is magunkkal kell
vinnünk életünk hátralévő részében.
Amennyiben
Adam szüleihez hasonlóan sokan „Észak-Korea módjára” nem
zárkóznának el a világtól, nyitnának mások felé, akkor sok
minden más lehetne. Talán máshoz hasonlóan az ilyen embereket is
megérinthetnék az ilyen történetek, elgondolkodhatnának rajtuk.
Mit jelent a hit? Miért vagyunk annyira biztosak abban, hogy mi a jó
vagy rossz nekünk, szeretteinknek, vagy akár vadidegeneknek? Csak
azért, mert annak érezzük vagy az élettapasztalat alapján úgy
hisszük? Mikortól lehet valamilyen szellemi nézőpontot vallás
szintjére emelni? Vállalhatja egy vagy több
ember a felelősséget azért, hogy ezzel másra, élethosszig tartó
hatással lesz? Mi van, ha az, ami a másiknak tényleg jó, amire
valóban szüksége van, az csak nekünk
nem tetsző, kellemetlen, de neki hasznos (lehet)? Képesek lehetünk
így is objektíven, önzetlenül segíteni?
Az
nem kifejezés, hogy megható, tanulságos, elgondolkodtató és
mennyire valóságos az egész történet, családi állapottól,
vallási (vagy akár politikai) nézetektől függetlenül. Emberek
vagyunk, így az lenne a fontos, ha nem is objektíven, de alapvetően
jó szándékkal, a másik számára (is) jót akarva közeledjünk
egymás felé. Megtenni nehezebb, mint mondani, de az ismeretlen
jövőtől függetlenül érdemes megtenni a kezdő lépéseket, mert
sosem lehet tudni, hogy mi vár ránk.
Értékelés:
8.5 / 10
VIDEÓK
The Children Act (2017)
https://www.youtube.com/playlist?list=PLiZ0jejow-Lpz_Iq1XtOUOFrLCnJQ6TAJ
Fionn Whitehead
https://www.youtube.com/playlist?list=PLiZ0jejow-Lp2Uxzg8JD9i7qO3fYoecLg
A film (és hozzá kapcsolódó anyagok) megtekintése 12 éven aluliak számára nem ajánlott!
The "age classification" of this film is not recommended age under 12 (twelve)!
A jogokat a forgalmazó, valamint a(z) BBC Films, FilmNation Entertainment, illetve esetlegesen más jogtulajdonos képviseli, gyakorolja! A tartalom engedély nélküli felhasználása tiltott!
The original rights of this movie is own by the distributor and / or BBC Films, FilmNation Entertainment, and / or other companies which one(s) connects, relates to this movie! Not allowed to use this content without permission!
A Cinema Moziklub összes fotó, video, hang anyaga saját vagy más partner jogvédett, terméke, további felhasználás (kivéve a linkek megosztása pl. Facebook-on, stb.), kizárólag engedéllyel lehetséges! – © Cinema Moziklub 2021
™ and © 2021 Cinema Moziklub. All Rights Reserved. Property of Cinema Moziklub. Promotional use only. Any kind of transfer, or republishing of the articles and every kind of content of the website is only allowed with the permission/contribution of Cinema Moziklub! Every other case, the sale, duplication, other transfer of these material or excerpts thereof, is strictly prohibited!
--------------------
The Children Act, The Children Act Movie, Richard Eyre, Ian McEwan,
Emma Thompson, Fionn Whitehead, Stanley Tucci, Ben Chaplin, Rosie Cavaliero, Jason Watkins, Nikki Amuka-Bird, Rupert Vansittart, Anthony Calf,
előzetes, szinkronos, szinkronos előzetes, magyar szinkronos előzetes, filmklip, clip, official trailer, exclusive, exkluzív, így készült, kulisszák mögött, interjú, összeállítás, featurette, extra, behind the scenes, making of,
drama, justice, court, supreme court, free will,
gyerek, nagykorúság, bíróság, vallás, szabad akarat,
mozi, film, movie,
Cinema Moziklub,
#CinemaMoziklub #moziznijo #TheChildrenAct #TheChildrenActMovie #RichardEyre #IanMcEwan #EmmaThompson #FionnWhitehead #StanleyTucci #BenChaplin
#RosieCavaliero #JasonWatkins #NikkiAmukaBird #RupertVansittart #AnthonyCalf #bíróság #vallás #szabadakarat #könyv #könyvadaptáció
#drama #justice #court #supremecourt #FreeWill #adaptation #bookadaptation #EmmaThompsonMovie #FionnWhiteheadMovie #StanleyTucciMovie
